Hogyan maradj jó kapcsolatban a kiskamasz lányoddal?
A kiskamaszkor kezdete, az újfajta problémák anyaként gyakran tanácstalanságot hoznak: “Mit kezdjek mindezzel?” Kiszámíthatatlan a hangulata, néha dráma van, néha egyáltalán nem beszél és lepattint bennünket – vagy éppen visszabeszél, sőt, visszakiabál. Megy a saját feje után, és sokszor úgy érezzük, figyelembe se vesz minket.
Sokszor nem tudjuk, mit is kezdjünk a hirtelen megváltozott lányunkkal. A kiskamasz életkor, úgy tűnik, problémák tömkelegét hozza, ráadásul nagyon hirtelen. Hiszen eddig egy többé-kevésbé kiegyensúlyozott kapcsolatunk volt, most meg néha úgy érezzük, mintha újra egy kétéves hisztizne.
Miközben sokszor egy tündér, néha még odabújós is, meg tud komolyan és éretten is viselkedni, ha éppen olyan hangulata van. A nehézségek mellett azért sok örömünk is van vele. 🙂 Csak éppen mintha egy érzelmi hullámvasútra ültünk volna fel.
A kiskamasz életkor beköszöntével a kapcsolatunkat eddig nagyjából jellemző egyensúly borulni látszik, és ami eddig jól működött köztünk, az egyre jobban akadozik. Ez pedig sokszor frusztráló. Fárasztó és energiaigényes tud lenni, hogy helytálljunk ezekben a feszült helyzetekben.
Ráadásul hiányzik a régi odabújós kislányunk, és magunknak is nehezen ismerjük be, hogy titokban fáj ez a veszteség. Arra végképp nem is akarunk gondolni, hogy anyaként az a dolgunk, hogy néhány év múlva majd elengedjük a lányunkat, és útjára bocsássuk…
Ha el is hessegetjük ezeket a fájdalmas érzéseket, ott marad a feszültség, az újfajta kiskamasz problémák, és ott marad a kérdés: mit kezdjünk ezzel az új helyzettel?
Kiskamaszkor kezdete: mi történik a lányommal?!
Akármilyen nehezen elviselhetőnek és érthetetlennek is tűnik néha – a lányodnak minden oka megvan arra, hogy ilyen változékony legyen a hangulata. A kiskamasz életkor hozta nehéz helyzetek mögött rengeteg fiziológiai változás húzódik meg.
Átalakulásnak induló testében különböző hormonok kezdenek termelődni, amelyeknek eddig nyoma sem volt. Ha őszinték vagyunk magunkkal: felnőtt nőként van arról némi tapasztalatunk, hogy a hormonszintek változása akár komoly befolyással is tud lenni az érzelmeinkre, a hangulatunkra… Pont a lányunkra ne lennének hatással?!
De az igazán meghatározó események valójában az agyában zajlanak. Ugyanis az agy a kamaszkor több mint tíz éve során gyakorlatilag átépíti, áthuzalozza önmagát. Ez a folyamat indul el a kiskamaszkor kezdetével.
Mi is történik ilyenkor? Úgy képzelhetjük el ezt a folyamatot, mint egy építkezést – csak éppen nincs kirakva a tábla: ÁTÉPÍTÉS MIATT CSAK RÉSZLEGESEN, MEGBÍZHATATLANUL MŰKÖDIK!1
Kiskamasz életkor: ez történik a gyereked agyában
A kiskamaszkor kezdetével meginduló változások olyan hatással vannak az agy elsődleges érzelmi szabályozásért felelős részére (a limbikus rendszerre), mintha a hangszórónál felcsavarnák a hangerőt. Sokkal erősebben élik meg az érzelmeiket: a haragot és a szomorúságot csakúgy, mint az agressziót és az izgalmakat.
Ugyanakkor a tudatos gondolkodásért, az önuralomért és józan ítélőképességért, az empátiáért és az erkölcsös viselkedésért felelős agyterületen (a prefrontális kéregben) csak jóval később kezdődik az átalakulás. Ezért az agy sokkal nehezebben tudja szabályozni az érzelmeket és az impulzusokat. Ráadásul ez a terület hangolja össze az agy különböző részeinek működését is: a test jelzéseit és a külvilágból, a többi embertől származó jeleket.2
Mindezt tudva, nem csoda, hogy kiszámíthatatlanok a kiskamasz (és a kamasz) lányod hangulatingadozásai! Az egyik percben megbízhatóan el tud végezni valamit, de a másikban már úgy viselkedik, mint egy gyámoltalan, vagy sértődött kisgyerek. De az is lehet, hogy egy érthetetlenül veszélyes dolgot próbál ki, mert pillanatnyilag jó ötletnek tűnik.
Ha megérted, hogy a kiskamasz problémák jórésze következik az agyi áthuzalozás folyamatából, mivel az irányítóközpont átalakítás alatt van – akkor könnyebb lesz elfogadni a lányodat, és türelmesebbnek lenni vele.
Nemcsak ő változik – neked is azt kell tenned!
A kiskamasz életkor az a szakasz, amelyben a lányod legfőbb feladata, hogy elkezdje felfedezni: kicsoda ő maga, és hol a helye a világban. Ez sokszor fontosabb lesz a számára, mint más dolgok, amelyeket pedig valójában értékel: például a családja, vagy az iskolai eredmények.
Mivel keményen elkezd dolgozni azon, hogy nagynak és függetlennek érezze magát (hiszen ebben az életszakaszban ez a dolga), kevésbé engedheti meg magának, hogy kimutassa: mennyire szeret téged és hogy valójában nagyon is szüksége van rád.
Amikor azt tapasztalod, hogy a kiskamasz lányodat mintha kicserélték volna (és nem biztos, hogy olyan változatra, aminek elsőre annyira örülsz 🙂)… ha nehezen tudsz mit kezdeni a kiskamasz problémákkal… akkor az egyetlen megoldás, hogy neked is változnod kell. Nem nevelheted úgy tovább, nem tudod úgy kontrollálni, mint amikor kisebb volt.
De ha elfogadod ezt az új helyzetet, ha ennek megfelelően változtatsz a nevelési stílusodon – akkor ezek az évek kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy megerősítsed a kapcsolatodat a lányoddal a kamaszkor viharosabb időszaka előtt.3
Hogy ez miért is annyira fontos? A kutatások szerint, ha pozitív a szülő-gyerek kapcsolat a kamaszkorban, ez rengeteg előnnyel jár: a serdülőnek magasabb az önbecsülése, boldogabb, kevesebbet szorong, felelősségteljesebb döntéseket hoz a szexszel kapcsolatban, és kevésbé iszik, dohányzik, drogozik. Ezek igazán motiváló kilátások!
Épp ezért a kiskamasz életkorban, a következő években a legfontosabb feladatod az, hogy megtanuld: hogyan tudsz még jobban kapcsolódni a lányodhoz és meghallgatni őt. Ezzel tudod legjobban megelőzni a komoly problémák kialakulását.
A kapcsolat az első, nem a fegyelmezés!
Lehet, hogy nem érzed, hogy igazán fontos lennél neki. Sokszor mintha éppen az ellenkezőjét fejezné ki – miközben valójában nagyon nagy szüksége van rád. Minden erőddel dolgozzál azon, hogy közel maradj hozzá, és megerősödjön a kapcsolatotok! A kiskamasz problémák ellenére is.
Ezzel megalapozhatod, hogy sikerrel vegyétek a kamaszévek kihívásait. A szereteted, az elfogadásod fogja megadni számára a biztonságot a rengeteg bizonytalanság közepette, amivel az önállóvá, felnőtté válás jár. Ha nem érzi azt, hogy szereted őt, hogy kapcsolódtok egymáshoz… akkor a következő években nem sok esélyed lesz arra, hogy tiszteljen téged, és figyelembe vegye, amit szeretnél.4
Éppen ezért töltögesd az érzelmi tankját, amikor csak lehetséges! Segíthet ebben a rajzolós-beszélgetős füzet, amit számotokra készítettünk, ezzel rendszeresen, vidáman és jó hangulatban tölthettek együtt minőségi időt. A közös rajzolás élménye mellett a megadott kérdések nyomán akár olyan témákról is beszélgetés alakulhat ki köztetek, ami különben talán fel se merülne.
Vagy erősítheted a kapcsolatotokat az apró mindennapi gesztusokon, rítusokon keresztül. Öleld meg reggel, amikor felkelés után kijön a szobájából, vagy amikor elmegy az iskolába. Örömmel és öleléssel üdvözöld, amikor délután vagy este újra találkoztok. Ha épp nem hagyja, hogy megöleld, paskold meg a vállát vagy a karját.
És bár nincs már szüksége arra, hogy betakargasd este, de ettől még nyugodtan odaülhetsz, odakucorodhatsz mellé lefekvéskor, hogy egy kicsit beszélgessetek a napjáról. Sokszor ilyenkor tud legjobban megnyílni feléd.
Próbáld meg akár rendszeresen beütemezni, hogy „minőségi időt” töltesz vele, egy-egy anya-lánya együttlétet. Kiskamasz életkorban ez különösen fontos. Beírhatod a naptárba, mint más fontos programjaidat, akkor nem marad el. Ő pedig tudja, hogy számíthat rá, és ez biztonságot jelent a számára.
Nem kell nagy programot csinálni, inkább csak együtt lenni, sétálni, vagy beülni egy forró csokira. Élvezd, hogy együtt vagytok, és beszélgessetek. De leginkább hallgasd meg őt, erre van a legnagyobb szüksége. Ha élőben nehezebben megy, akkor egy anya-lánya naplón keresztül.
Nem a tanácsaidra, nem arra, hogy megmondd, mit csináljon. Ha jó kérdéseket teszel fel, ha a segítségeddel végig tudja gondolni a saját válaszait a kiskamaszkori problémáira, ha közben megértően meghallgatod – akkor megéli, hogy bízol benne. Megtapasztalja, hogy saját maga is meg tudja oldani a nehézségeit, és erősödik az önbizalma.
De mit csináljak, amikor azt kiabálja, hogy „te ezt úgysem érted!” (vagy rosszabbat…)?
Fájdalmas és nehéz pillanatok ezek anyaként, nem értjük, miért utasít el minket, és miért nem lehet vele értelmesen beszélni. Lehet, nem is tudatosítjuk, hogy mennnyire fáj, és nehéz nem magunkra venni. Bennünk is könnyen felmegy a pumpa, és sokszor legszívesebben visszaordítanánk (néha meg is tesszük). Szívünk szerint nemegyszer elzavarnánk a szobájába.
Ha ilyenkor néhány markológépet és egy „Építési terület” táblát képzelsz gyorsan a feje mellé, akkor könnyebb lesz túllépni a megbántottságodon és a feszültségeden, és arra emlékeztetni magad, hogy „De hiszen áthuzalozás zajlik!”
Rögtön érthetőbbé fog válni számodra, miért is sodorják most el a kiskamasz lányodat ennyire az érzései. Így könnyebb lesz nyugodtabbá válnod, mert érteni fogod: NEM NEKED SZÓL SZEMÉLYESEN!
Egyszerűen kibuggyan belőle a feszültség, amit a benne kavargó rengeteg erős érzés, a félelmei és a bizonytalanságai okoznak. Erős késztetés hajtja, hogy önállóvá és függetlenné váljon (ez a dolga), de ez sokszor nagyon ijesztő is a számára. Hiszen bármilyen vonzó az önállóság, mégis rád van szorulva. Nemcsak anyagilag, hanem érzelmileg is – mégha ezt nem is tudatosítja magában.
Épp ezért még ijesztőbb neki, ha ilyenkor azt éli meg, hogy eltaszítod. A haragoddal, a kiabálásoddal, a büntetéssel. Ha olyan mondatok szaladnak ki a szádból, amit szíved szerint sose mondanál. Pont azok, amiket te is nagyon utáltál gyerekkorodban. Ezek arra is utalhatnak, hogy dolgod van még a saját gyerekkoroddal, a saját anyáddal való kapcsolatoddal.
Ha az eszeddel tudod, hogy valójában nem téged akar bántani, hogy pont ezek a helyzetek azok, amikor a legnagyobb szüksége van a támogatásodra, akkor könnyebb lesz higgadtnak maradni. Bármilyen hihetetlen, minden kiskamasz probléma, minden konfliktus a lányoddal egy lehetőség, hogy ezekben az években szorosabbra fűzd vele a kapcsolatodat!
Kiskamasz problémák: lehetőség a kapcsolat építésére
Nem azt mondom, hogy hagyd, hogy tiszteletlen legyen veled. Ha veszel egy lassú és mély lélegzetet, vagy más egyperces stresszoldó módszert alkalmazol, utána könnyebb lesz nyugodtan és tárgyilagosan meghúzni a határokat, és azt mondani: „Mi itthon nem beszélünk így egymással.”
De fontos rögtön kapcsolódni is: „Nagyon fel lehetsz zaklatva, ha így kiabálsz velem! Mi a gond, drága?” Lehet, hogy kell majd még egy-két megértő mondat, hogy ki tudja mondani, miért is ilyen feldúlt, milyen kiskamasz problémákkal küzd, mi minden húzódik meg emögött az összefeszülés mögött.
Ha kitartasz, ha „átlélegzed” a nehéz érzéseidet (mint a szülésnél 🙂) és nem hagyod, hogy elsodorjanak… ha észre tudod venni, mi minden rejlik a kiakadása mögött és tudsz hozzá kapcsolódni… akkor ő is könnyebben megnyugszik, és utána még közelebb fogja érezni magát hozzád. Valószínűleg támadó is kevésbé lesz legközelebb.
Ha te nem tudod kezelni a saját nehéz érzéseidet felnőttként, akkor hogyan várhatsz önuralmat tőle, akiben nem működik rendesen az érzelmek kezeléséért felelős agyterület?! De ha mintát mutatsz arra, hogy lehetséges határokat tartani akkor is, amikor nehéz érzések dúlnak benned, ha látja tőled, hogy hogyan kell ezt tenni – akkor lassan a kiskamasz lányod is fejlődni fog benne.5
Ez persze nehéz. Nagyon nehéz. Más anyáknak is nehéz. Fölösleges, hogy bűntudatod legyen, ha néha nem sikerül. Ha sokszor nem sikerül. Ez teljesen normális.
Az a fontos, hogy értsed: a kiskamasz életkor beköszöntével átépítés kezdődött az agyában – nem személyesen ellened szól a dolog. És töltsd fel a saját érzelmi tankodat is rendszeresen, hogy kevésbé lehessen kiborítani.
Gyakorold, próbálgasd újra meg újra: hogyan, milyen módon tudsz többé-kevésbé nyugodt maradni az érzelmi hullámverés, a kiskamasz problémák közepette, és kapcsolódni a lányodhoz. Tedd meg, ami telik tőled, amíg jobban nem megy.
Aztán ha jobban megy, majd jobban csinálod. Lépésről lépésre fejlődni fogsz benne! 🙂
Nagyon tetszik,amit írtatok ,nekem is kiskamasz a lányom…épp most kezdődött nála az “átépítés”,csak az a baj…hogy nálam is.Azaz a periklimax állapotában lévén komoly kihívás nyugodtnak maradni az érzelmi hullámverések közt, amikor egyszerre mindkettőnkben csapkodnak a hullámok.
Tudom, hamarabb kellett volna gyereket vállalni, de egyrészt ez nem rajtam múlt, másrészt manapság is sokan válnak anyává jócskán harminc felett. Ők se lesznek könnyű helyzetben, ha eljön az” átépítés időszaka.”
Esetleg tudtok valami bíztatót írni a klimaxos kamaszlányos anyukáknak?
Kedves Dalida!
Elnézést a késedelmes válaszért, a Gmail sajnos a Spambe rakta a leveled, most találtam meg…
Köszönjük, hogy megosztottad, milyen nehéz is nyugodtan maradni a változó kor táján. Nagyon fontos kérdést emeltél ki, nem kevesen járunk ebben a cipőben! És igen, tervezünk ebben segítséget adni, mert ez valóban nehéz, néha meg még nehezebb. Nem akartunk bűntudatot kelteni, hogy miért nem sikerül békésnek maradni a kiakadó kiskamasz lányoddal. Első lépésként az volt a cél, hogy megértsük, mi is történik. A későbbiekben pedig kifejezetten célunk, hogy eszközöket adjunk a saját nehéz érzéseink kezeléséhez. Addig is ajánlom “gyorssegélyként” az egyperces stresszoldó módszereket egy másik bejegyzésünkben!
Szeretettel:
MDCsilla