Menstruációról kislányoknak: hogyan beszélgess róla?

„Megjött.” „Itt a Mikulás.”  Ki se mondjuk a nevét: MENSTRUÁCIÓ.

A betétreklámokban pedig halványkékesen áttetsző folyadékkal locsolják azt az 1000%-osan szivárgásmentes betétet, amivel olyan szabadon, könnyeden és légiesen táncolhatunk vagy teniszezhetünk hófehér nadrágban, mintha a menstruáció nem is létezne.

Ebben a kultúrában felnőve – vajon mit adunk tovább a lányunknak?

A menstruáció még ma is tabu

Egy ausztrál felmérés szerint a menstruáció máig az egyik legnagyobb tabu a nők között:

 Az iskolás lányok 70%-a inkább megbukna egy tárgyból, minthogy a kortársai tudják, hogy menstruál.

 A 18 és 24 év közötti lányok, fiatal nők 25%-a túl kínosnak találja, hogy a boltban betétet vagy tampont vásároljon.

 A megkérdezett nők 75%-a szerint a menstruációhoz szégyen és stigma kapcsolódik. Még nagyobb tabutéma, mint a kábítószer, a szexuális úton terjedő betegségek vagy a lelki egészség.

Egy angol felmérés a következő szomorú eredményeket hozta:

 A kamasz lányok 56%-a inkább elviselné az iskolai zaklatást, mint hogy a szüleivel beszéljen róla.

 A lányos szülők 41%-a sose beszélgetett a lányával a menstruációról.

Egy amerikai felmérés szerint a nők 60%-a feszélyezve érzi magát azért, hogy menstruál.

Mindez a felvilágosult, modern és haladó XXI.században. Amikor amúgy  mindenhonnan ömlik ránk a szexualitás, rengeteg szó esik az önelfogadásról és elképzelhetetlenül sokat tudunk a női ciklus történéseiről.

Mást szeretnénk a lányunknak

Sokan vágyunk arra, hogy a lányunk számára ne ez a szégyenérzet kapcsolódjon a menstruációhoz. Mást kívánunk neki, mint amit mi éltünk meg. Szeretnénk, ha az élete, a női léte természetes részének tudná tekinteni a menstruációt. Ha jól tudna együtt élni a ciklusával és értékelni tudná a testét, a termékenységét.

Nem tudjuk persze az egész társadalom hozzáállását megváltoztatni. De szerencsére mégis sokat tehetünk azért, hogy a lányunk számára ne tapadjon szégyen a menstruációhoz. Rajtunk áll, hogy tudatosan ellene dolgozzunk a kultúránkból érkező üzenetnek.

Anyaként ugyanis kiemelkedő szerepünk van benne, milyen élmény is lesz számára az első menstruáció. Hogyan készítjük fel rá, hogyan nyilatkozunk meg róla. Az, hogy milyen mintát lát tőlünk: mi hogyan viszonyulunk a saját testünkhöz, a saját menstruációnkhoz… ez erősen befolyásolja majd az ő attitűdjét is.

Ha otthon természetes dolog a menstruációról beszélni, már kiskorától kezdve, akkor egy másfajta viszonyulásba nőhet bele. Amikor például „rajtakap”, hogy betétet cserélünk – megtudhatja, hogy időnként anyának is kell mamapelus. Hogy a testünk minden hónapban kuckót készít egy kisbabának, és ha nem érkezik meg, elpakolja a párnát-paplant, mert már nincs rá szükség.

Még a család férfitagjai előtt is szó eshet arról, hogy betétet kell venni. De ad abszurdum az is elhangozhat, hogy most épp menstruálsz, és ezért lepihensz egy kicsit, netán a többiek segítségét kéred a vacsorakészítésben.

Lehet persze, hogy azon kapod magad, hogy negatív megjegyzéseket teszel a menstruációddal kapcsolatban. Lehet, hogy nehezedre esik a pozitív viszonyulás. Ez azt jelezheti, hogy még neked is dolgod van vele. A lányodnak viszont csak azt tudod továbbadni, amit te már megdolgoztál magadban! Az Ő első menstruációjára először MAGADAT kell felkészítened.

Visszatérő beszélgetésekre van szükség

Ha nem kerül otthon szóba a menstruáció, az azt üzeni a lányodnak: ez egy olyan dolog, amiről nem szabad beszélni. És akkor kérdezni se nagyon fog róla. Amit a suliban hall a lányoktól, az formálja a szemléletét.

A többiektől kevés eséllyel fogja azt hallani, hogy a menstruáció természetes dolog, a test egészségének és gazdagságának, az életadás képességének a jele. Hogy ezáltal tud megfelelő módon kialakulni benne a hormonális rendszer összehangolt működése és a női termékenység. Hogy a ciklusát kísérő testi jelek fontos visszajelzést adnak a hormonális egészségéről.

Ezeket tőled hallhatja. Persze nem egy alkalommal, hanem több részletben. És a beszélgetés nem kell véget érjen az első menstruáció megérkezésével. Hiszen fontos megbizonyosodnod arról, hogyan sikerült megbarátkoznia vele, és hogyan boldogul például az iskolában?

Kínosnak érzi a betétcserét, vagy nincs vele gondja? Tudja-e, melyik tanárhoz fordulhat szükség esetén? Szó esik-e róla a barátnőivel, tudják-e támogatni egymást, ha valakinek váratlanul betétre van szüksége vagy rosszul érzi magát?

Ciklusról ciklusra tanítgasd rá, hogyan adhatja meg magának azt a gondoskodást, amire szüksége van ezekben a napokban. Tanítsd meg a cikluskövetésre, és kísérd figyelemmel, milyen tünetek kísérik a ciklusát.

Nem normális az, ha nagyon erős fájdalmai vannak, amelyek komolyan akadályozzák a szokásos életvitelében, vagy ha nagyon erős a vérzése, vagy túl sokáig tart. Mítosz, hogy ez vele jár, el kell viselni, a „női átok” része. Ilyenkor fontos orvossal konzultálni, és kideríteni, mi van a háttérben.

Ha nem akar beszélgetni a menstruációról

Nem egyszer előfordul, hogy egy (kis)kamasz lány ellenáll az anyai kísérleteknek, és nem vevő rá, hogy szóba kerüljön a téma Ilyenkor lehet, hogy bár észre se vetted, de már negatívan formálódott a hozzáállása a menstruációhoz.

Valószínűleg tart tőle, és ezért nem hajlandó beszélgetni róla. Egy kiskamasz lányban sokszor ott van ilyenkor az aggodalom, a szorongás. Nagyon érthető módon – hiszen valami egészen új, ismeretlen dolog kezdődik el az életében, és véget ér az ismerős és biztonságos gyerekkor.

Az is lehet, hogy hallott valamilyen rémtörténetet a suliban iszonyatos görcsökről, vagy a nővére komoly fejfájástól szenved a vérzése alatt. Akár egy könyv- vagy filmélmény is festhetett nagyon negatív képet. Azon is érdemes lehet elgondolkoznod, hogy a te hozzáállásod milyen üzenetet közvetített a számára.

Esetleg az is ellenállást válthat ki benne, ha azt érzi: te nagyon pozitív szemléletet vársz tőle – miközben benne sok kavargó és ambivalens érzés van. Saját magának is nehéz ezekkel az érzésekkel mit kezdenie, és lehet, nem bízik abban, hogy megérted. Az is rendben van, ha utálja a menstruációját – ilyenkor is vannak eszközök, amikkel segítheted.

Ugyanakkor ftudatosítsd magadban: fontos, hogy mégis beszélgetni tudj vele. Egyszerűen szüksége van azokra az információkra, amelyeket csak tőled kaphat meg. Mit tehetsz ilyenkor, hogyan oldhatod az ellenállását?

Trükkök a menstruációs beszélgetésekhez

 Az autóban gyakran könnyebb nehéz témákról beszélgetni, mert nem kell közben egymásra nézni. Használd fel az alkalmat, ha kettesben mentek kocsival valahova (csak csekkold, hogy ne legyen bedugva a fülhallgató a fülébe!).

Visszajelezheted neki, hogy észrevetted: „Látom, nem nagyon akarsz erről beszélgetni, de mégis fontos tudnod arról, hogy…”. Megkérdezheted, hogy „Mi meséltek a barátnőid?”. És biztathatod, hogy „Bármilyen, tényleg bármilyen kérdésed van, mindig fordulhatsz hozzám bizalommal!”

Vagy megoszthatod vele, hogy anyukád annak idején nem beszélgetett veled ilyenekről, és most zavarban vagy, hogyan kell ezt jól csinálni. Pedig nagyon szeretnéd őt támogatni, hogy neki könnyebb legyen. Az őszinteség gyakran oldja a gátakat.

 Régi fényképek nézegetése is jó apropó lehet. A gyerekeinket nagyon szokta érdekelni, milyenek voltunk mi akkora korunkban, mint ők most. Ennek kapcsán mesélhetsz arról, milyen volt neked (kis)kamasznak lenni. Innen pedig már természetesen kanyarodhat arra a beszélgetés, hogyan élted meg például az első menstruációt.

 Ha egyik módszer se működik, még mindig marad az, hogy levelet írsz neki. Levélben is elmondhatod neki mindazt, amit szóban szeretnél. Akár azt is felajánlhatod, hogy ha továbbra is kínosnak érzi a beszélgetést a menstruációval kapcsolatban, akkor egyszerűen le is írhatja az érzéseit, a kérdéseit, és te majd válaszolsz. Mint egy anya-lánya naplóban.

Mi is szeretnénk segíteni ebben, ezért Juli lányommal egy anya-lánya programként megnézhető, első menstruációra felkészítő videós workshopot dolgoztunk ki. Így majd külső támogatással, de mégis kettesben közösen nézhettek majd videókat, beszélgethettek gondolatébresztő kérdésekről. “A 4 évszak hercegnője” egyedülláló lehetőség, hogy a lányod különleges anyai támogatást és alapos tudást kapjon. Kukkants bele ebben a kétperces ízelítőbe!

 

Miért életbevágóan fontos a menstruációról beszélgetni?

Sok anyának nehéz beszélgetést kezdeményezni a serdülőkori testi változásokról vagy a menstruációról. Noha több évtizedes saját tapasztalata róla, mégis  halogatja a dolgot. Bizonytalannak érzi magát, kínosnak tartja a témát – hiába tudja, hogy fontos lenne szóba hozni. Vajon miért?

Kevesünknek adatott meg, hogy anyánk meghitt, bizalmas beszélgetést folytatott velünk akár csak egyszer is a menstruáció, a női ciklus mibenlétéről. Leginkább egy néhány mondatos, „minden hónapban vérezni fogsz, betétet kell használnod” jellegű „felvilágosítás” volt a jellemző.

Szeretnénk, ha a lányunknak jobb élménye lenne, mint nekünk volt annak idején – de nem tudjuk, hogyan is kellene ezt jól csinálni. Ráadásul a gyerekkori pozitív minták hiányán, a menstruációhoz tapadó szégyenérzeten túl valószínűleg más is szerepet játszik. Tartunk attól: óhatatlanul (legalább egy kicsit) szót kellene ejteni a szexről is.

Ilyen beszélgetésről végképp nincsenek jó mintáink. Aggódunk, vajon nem korai-e ez a téma. Bizonytalanok vagyunk, vajon mit is tud róla a lányunk, és mit mondjunk. Reménykedünk, hogy a biológiaórán majd úgyis szó esik róla (az új NAT szerint már ötödikben!), és megúszhatjuk ezt a kínos beszélgetést.

De ha még arról is nehéz beszélgetnünk vele, hogy hogyan működik az egészséges női test… akkor mit kezdünk az igazán nehéz témákkal? Hogyan mer majd hozzánk fordulni, ha a szexszel kapcsolatban van kérdése, vagy megrázza, hogy pornóba botlott? Hogyan beszélgetünk majd vele beleegyezésről, határokról, egészséges és felelős párkapcsolatról?

Tudnia kell, tapasztalnia kell, hogy velünk bármilyen kérdésről beszélhet. Különben az interneten fogja keresni a válaszait – és biztosan nem kívánjuk, hogy annak alapján alkosson képet a szexualitásról, amit ott talál. A menstruációról való nyitott és őszinte beszélgetéssel a későbbi nehéz témákhoz teremtjük meg az alapot.

Lehet, hogy nagy kihívás – de egyben olyan nagy esély áll előttünk.

Megtaníthatjuk a lányunkat arra, hogy szeresse, értse és értékelje a testét.

Megadhatjuk neki azt, amire nekünk is olyan nagy szükségünk lett volna.

 

 

 

U.I.: Vár a (nem csak) lányos anyák támogató csoportja Facebookon!

Segítség koronavírus, karantén idején és azon túl, hogy ne szigetelődjünk el. Megoszthassuk, amit átélünk, és azt is, hogyan érint ez minket. Ahol együttérzést, támogatást és bátorítást találhatsz, és közösségben lehetsz hozzád hasonló szülőkkel. Ahol további írásos és hanganyagokkal segítelek a mostani  helyzet kihívásaiban.

GYERE, VÁRUNK! Csatlakozz te is a támogató Facebook-csoporthoz ITT!

 

 

Oszd meg a cikket egy kattintással!