Menstruáció: áldás vagy átok?

A menstruáció legtöbbünket elkíséri a serdülőkortól a menopauza idejéig. Egész életünk során összegezve körülbelül 6 évet töltünk menstruációval. Nem mindegy, hogyan éljük meg ezt a jelentős időt:  örömmel? akár büszkén?  egy nagyobb rend, körforgás részeként? vagy inkább teherként? utálkozva?

Nem mindegy, hogyan tekintünk rá: jelzésként és lehetőségként, hogy egy kicsit lelassítsunk és magunkkal törődjünk – vagy inkább nehézség, amit elviselünk, és megpróbálunk megfelelni a reklámszlogennek, hogy „ez a nap is olyan, mint a  többi”.

Vagy valahol a két végpont között.

a menstruáció fontos része az életünknek

A menstruáció és a kutatások

Külföldi és magyar kutatások során is vizsgálták, hogyan viszonyulnak a nők a menstruációjukhoz, hogyan élik meg ezt a rendszeresen jelentkező, természetes biológiai folyamatot. Nagyon fontos – bár tulajdonképpen nem meglepő – összefüggéseket mutattak ki.

Kiderült, hogy a lelki jóllét, az érzelmi stabilitás – de a testi vonatkozások is: a menstruációhoz kapcsolódó tünetek mennyisége és a fájdalmas inger túlzott megélésére való hajlam mind kapcsolatban volt a menstruációhoz való attitűddel.1

És mi befolyásolja a menstruációhoz való attitűdöt? A kutatásokban azt találták, hogy a menstruáció jelenlegi érzelmi megítélése összefüggött azzal, hogyan élték meg a nők az első vérzésüket. Minél pozitívabb volt az első menstruáció érzelmi megélése, annál pozitívabb volt a menstruációhoz való viszonyuk a jelenben.2

És fordítva is: minél negatívabb volt az első vérzés emléke, annál negatívabban viszonyultak a jelenben a menstruációhoz. Az első menstruációval kapcsolatos élmények ráadásul befolyással voltak a testképre, a szégyenérzetre, sőt a szexualitással kapcsolatban hozott döntésekre is.3

mosható menstruációs betét

Kultúránk és a menstruáció

A menstruáció és az ahhoz kapcsolt jelentéstartalom társadalmilag és kulturálisan is meghatározott. Jó példa erre a premenstruációs szindróma, amely inkább a nyugati kultúrákban meglévő probléma. Azokban a társadalmakban, amelyekben tiszteletben tartják a menstruációt, sőt, megünneplik a fiatal lányok első menstruációját, nem jellemzőek a PMS tünetei. Viszont amikor ilyen hagyományos társadalmakból az USA-ba költöztek nők, egy-két éven belül náluk is kialakultak ezek a tünetek.4

Egy Fülöp-szigetekről Magyarországra költözött édesanya mesélte, hogy mennyire meglepődött, milyen sokan élik meg nálunk fájdalmasan a havi vérzést. Náluk ez az élet természetes része volt, és megünnepelték az első menstruációt „Soha eszembe se jutott, hogy a menstruáció kellemetlen is lehet. Az én falumban a nők örömmel menstruáltak.” 5

A mi kultúránkban nem a tisztelet és az ünneplés a jellemző. Sokszor magunk is tabuként kezeljük a menstruációt, és inkább a negatív üzenetek dominálnak. Árulkodó maga az, ahogy beszélünk: „megjött”. Micsoda is jött meg? Ki se mondjuk a nevét…

A reklámokban a betétet halványkéken áttetsző folyadékkal locsolják. Pedig lehetne akár piros is – vagy az már kínos lenne? A betét legfontosabb vonzereje, ha „akár 100%-osan szivárgásmentes” – mert ha megjelenik egy kis vérfolt a ruházaton, azt nagyon szégyenteljesnek éljük meg. Csak nehogy látszódjon – és megpróbálunk úgy tenni, mintha az egész menstruáció nem is lenne.

Vannak, akik még mindig „havibajként” emlegetik a havi vérzést. Még nőgyógyász honlapján is találkoztam ezzel. Egy népszerű női magazin szerint „minden percét gyűlöljük”.

Ezekben a jelenségekben jól tükröződik a menstruációval kapcsolatos gondolkodásunk és viszonyunk. Vagy akár abban is, ahogy sok lány és nő undorodva törli le gyorsan a kezét, ha betétcsere közben véres lesz – ugyanakkor a megvágott ujjáról gondolkodás nélkül lenyalja  a vért.

Hogyan hat ránk mindez?

Ha egy egészséges testi funkcióhoz negatívan viszonyulunk, elutasítjuk, piszkosnak vagy szégyenteljesnek érezzük – akkor annak pszichológiai hatása is van. Befolyással van a testünkhöz való viszonyunkra, hiszen ilyenkor az érintett testrészeinktől is távolságot veszünk. Visszahathat a testünkre akár úgy is, hogy megteremti a negatív testi tüneteket.

Hatással van a nőiséghez, a saját női identitásunkhoz való viszonyunkra is. Hogyan várhatok például tiszteletet a páromtól, ha én magam nőként azt gondolom, hogy bennem „fújos” dolgok történnek?

Vajon mi lenne, ha a férfiak menstruálnának? Ők is titkolnivaló, szégyenteljes dologként viszonyulnának hozzá, vagy dicsekednének egymásnak, hogy kinek tart tovább?

Találtam erről egy abszurd kisfilmet, érdemes megnézni. Az említett gondolatkísérleten túl arra is felhívja a figyelmet, milyen sok lány és nő él „menstruációs szegénységben” a világ különböző tájain.

Mit adunk tovább a lányainknak?

A minket körülvevő kultúrát nyilván nem tudjuk megváltoztatni, de mi magunk tehetünk másképp. Gondolatkísérlet: akár megünnepelhetitek a lányod első menstruációját! Ne feledd: az első menstruáció megélésében, hogy az egy lány számára pozitív vagy inkább negatív élmény – ebben kiemelkedő szerepe van az anyának (és az előzetes ismeretek fontosságának).6

Sok múlik rajtunk – azon, hogy mi mit tudunk átadni. Nemcsak biológiai és „technikai” tudásban, hanem abban is, hogy saját számunkra mit jelent a menstruáció, hogyan viszonyulunk hozzá. Mit mondunk, mit üzenünk a lányunknak a menstruációról? Nemcsak szavakkal, hanem a hozzáállásunkkal. Valami nagyszerű és értékes dologba nyer beavatást – vagy pedig egy szükségszerű és elviselendő történés részese lesz?

Persze mi is nagyon sokféle módon viszonyulhatunk a saját menstruációnkhoz és/vagy a saját szexualitásunkhoz is: örömmel, felszabadultan, ambivalensen, akár elutasítóan, netán még szégyenérzés is kapcsolódhat hozzá… Ebben fontos szerepe van, hogy annak idején milyen üzeneteket, élményeket kaptunk a saját édesanyánktól, édesapánktól a menstruációval, nőiséggel, szexualitással kapcsolatban?

Fontos, hogy tudjuk: nem szükségszerű, hogy ugyanazt az üzenetet adjuk tovább! Érdemes ezért megállnunk, és elgondolkodnunk: hogyan éltük meg annak idején az első menstruációnkat? Szégyellnivalóként, természetes történésként, vagy esetleg örömmel? Milyen útravalót kaptunk az édesanyánktól?

És milyen félelmeink voltak az első menstruáció előtt, amikkel magunkra maradtunk? Ha hiányaink, vagy nehéz érzéseink vannak most visszagondolva: mire lett volna akkor szükségünk? Hogyan viszonyultunk az évek alatt  a menstruációnkhoz, és hogyan most? És mit szeretnénk továbbadni a lányunknak?

szégyelljük a menstruációt

Lehet változtatni az üzeneten!

Lehet, hogy pozitívan viszonyulunk a menstruációnkhoz. De ha úgy érezzük, hogy fejlődhetünk ezen a téren, akkor akár kialakíthatunk egy másfajta gondolkodásmódot.

Megtanulhatjuk, hogy szeressük és elfogadjuk a testünket úgy, ahogy van. Társíthatunk pozitív képeket és jelentést ehhez a testi körforgáshoz. Tekinthetünk úgy a menstruációra, mint testünk jelzésére: ideje most egy kicsit megállni, pihenni, magunkkal törődni, elmélyedni. Értékelhetjük, hogy a testünk egészségesen működik, és részesei vagyunk annak a nagy körforgásnak, amelyben életet tudtunk/tudunk adni.

Ezek a „mi napjaink” (ahogy a német mondja a menstruációra: „meine Tage”). Ha elengedjük azt az elvárást, hogy el „kell” rejtenünk, le „kell” tagadnunk vagy kontrollálnunk „kell” egy egészséges és természetes testi funkciót – akkor nagyobb önbecsülést, jóllétet és lelki békét élhetünk meg.

Végül, ha már kutatásokról volt szó, akkor álljon itt még egy „bónusz”: azt is vizsgálták már, hogy milyen hatással van a lányok attitűdjére a Ciklus-show, ez a kiskamasz lányoknak szóló felvilágosító, interaktív foglalkozás. Azt találták, hogy pozitív hatással van a résztvevő lányok menstruációhoz való viszonyára, és segít nekik megérteni a menstruáció folyamatát és értelmét.7 Ez pedig egy másfajta pályán indíthatja el őket. 🙂

szeressük a menstruációnkat!

 

Hivatkozások:
1 Reinhardt M. (2015). A menstruáció lelki vetületei egy kérdőíves kutatás eredményei alapján. Magyar Pszichiátriai Társaság XIX. Vándorgyűlése
2 Molnár E. (2015): Szentség vagy “véráldozat”? A menstruáció jelentése a mai magyar nők körében. MPT XXIV Országos Tudományos Nagygyűlése
3  ME McPherson, L.Korfine: Menstruation across time
4 C.E.Pilver, S.Kasl, R.Desai, B.R.Levy (2011): Exposure to American culture is associated with Premenstrual Dysphoric Disorder among ethnic minority women
5 Hoppál Bori: Az én testem. 2014, Corvina Kiadó
6 Nyitrai, E. (2015): Az első menstruáció története – élmények a menarchéval kapcsolatban, MPT XXIV Országos Tudományos Nagygyűlése
MFM-Programm: Wirkungbericht 2016

Oszd meg a cikket egy kattintással!

2 hozzászólás érkezett a cikkhez: “Menstruáció: áldás vagy átok?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük