Menstruáció: áldás vagy átok?

A menstruáció legtöbbünket elkíséri a serdülőkortól a menopauza idejéig. Egész életünk során összegezve körülbelül 6 évet töltünk menstruációval. Nem mindegy, hogyan éljük meg ezt a jelentős időt:  örömmel? akár büszkén?  egy nagyobb rend, körforgás részeként? vagy inkább teherként? utálkozva?

Nem mindegy, hogyan tekintünk rá: jelzésként és lehetőségként, hogy egy kicsit lelassítsunk és magunkkal törődjünk – vagy inkább nehézség, amit elviselünk, és megpróbálunk megfelelni a reklámszlogennek, hogy „ez a nap is olyan, mint a  többi”.

Vagy valahol a két végpont között.

a menstruáció fontos része az életünknek

A menstruáció és a kutatások

Külföldi és magyar kutatások során is vizsgálták, hogyan viszonyulnak a nők a menstruációjukhoz, hogyan élik meg ezt a rendszeresen jelentkező, természetes biológiai folyamatot. Nagyon fontos – bár tulajdonképpen nem meglepő – összefüggéseket mutattak ki.

Kiderült, hogy a lelki jóllét, az érzelmi stabilitás – de a testi vonatkozások is: a menstruációhoz kapcsolódó tünetek mennyisége és a fájdalmas inger túlzott megélésére való hajlam mind kapcsolatban volt a menstruációhoz való attitűddel.1

És mi befolyásolja a menstruációhoz való attitűdöt? A kutatásokban azt találták, hogy a menstruáció jelenlegi érzelmi megítélése összefüggött azzal, hogyan élték meg a nők az első vérzésüket. Minél pozitívabb volt az első menstruáció érzelmi megélése, annál pozitívabb volt a menstruációhoz való viszonyuk a jelenben.2

És fordítva is: minél negatívabb volt az első vérzés emléke, annál negatívabban viszonyultak a jelenben a menstruációhoz. Az első menstruációval kapcsolatos élmények ráadásul befolyással voltak a testképre, a szégyenérzetre, sőt a szexualitással kapcsolatban hozott döntésekre is.3

mosható menstruációs betét

Kultúránk és a menstruáció

A menstruáció és az ahhoz kapcsolt jelentéstartalom társadalmilag és kulturálisan is meghatározott. Jó példa erre a premenstruációs szindróma, amely inkább a nyugati kultúrákban meglévő probléma. Azokban a társadalmakban, amelyekben tiszteletben tartják a menstruációt, sőt, megünneplik a fiatal lányok első menstruációját, nem jellemzőek a PMS tünetei. Viszont amikor ilyen hagyományos társadalmakból az USA-ba költöztek nők, egy-két éven belül náluk is kialakult a premenstruációs szindróma.4

Egy Fülöp-szigetekről Magyarországra költözött édesanya mesélte, hogy mennyire meglepődött, milyen sokan élik meg nálunk fájdalmasan a havi vérzést. Náluk ez az élet természetes része volt, és megünnepelték az első menstruációt „Soha eszembe se jutott, hogy a menstruáció kellemetlen is lehet. Az én falumban a nők örömmel menstruáltak.” 5

A mi kultúránkban nem a tisztelet és az ünneplés a jellemző. Mi még mindig inkább tabuként kezeljük a menstruációt, és inkább a negatív üzenetek dominálnak. Árulkodó maga az, ahogy beszélünk: „megjött”. Micsoda is jött meg? Ki se mondjuk a nevét…

A reklámokban a betétet halványkéken áttetsző folyadékkal locsolják. Pedig lehetne akár piros is – vagy az már kínos lenne? A betét legfontosabb vonzereje, ha „akár 100%-osan szivárgásmentes” – mert ha megjelenik egy kis vérfolt a ruházaton, azt nagyon szégyenteljesnek éljük meg. Csak nehogy látszódjon – és megpróbálunk úgy tenni, mintha az egész menstruáció nem is lenne.

Vannak, akik még mindig „havibajként” emlegetik a havi vérzést. Még nőgyógyász honlapján is találkoztam ezzel. Egy népszerű női magazin szerint „minden percét gyűlöljük”.

Ezekben a jelenségekben jól tükröződik a menstruációval kapcsolatos gondolkodásunk és viszonyunk. Vagy akár abban is, ahogy sok lány és nő undorodva törli le gyorsan a kezét, ha betétcsere közben véres lesz – ugyanakkor a megvágott ujjáról gondolkodás nélkül lenyalja  a vért.

Hogyan hat ránk mindez?

Ha egy egészséges testi funkcióhoz negatívan viszonyulunk, elutasítjuk, piszkosnak vagy szégyenteljesnek érezzük – akkor annak pszichológiai hatása is van. Befolyással van a testünkhöz való viszonyunkra, hiszen ilyenkor az érintett testrészeinktől is távolságot veszünk. Visszahathat a testünkre akár úgy is, hogy megteremti a negatív testi tüneteket.

Hatással van a nőiséghez, a saját női identitásunkhoz való viszonyunkra is. Hogyan várhatok például tiszteletet a páromtól, ha én magam nőként azt gondolom, hogy bennem „fújos” dolgok történnek?

Vajon mi lenne, ha a férfiak menstruálnának? Ők is titkolnivaló, szégyenteljes dologként viszonyulnának hozzá, vagy dicsekednének egymásnak, hogy kinek tart tovább?

Találtam erről egy abszurd kisfilmet, érdemes megnézni. Az említett gondolatkísérleten túl arra is felhívja a figyelmet, milyen sok lány és nő él „menstruációs szegénységben” a világ különböző tájain.

Mit adunk tovább a lányainknak?

A minket körülvevő kultúrát nyilván nem tudjuk megváltoztatni. De a kutatások szerint az első menstruáció megélésében, hogy az egy lány számára pozitív vagy inkább negatív élmény – ebben kiemelkedő szerepe van az anyának, és az előzetes ismeretek fontosságának.6

Sok múlik rajtunk – azon, hogy mi mit tudunk átadni. Nemcsak biológiai és „technikai” tudásban, hanem abban is, hogy saját számunkra mit jelent a menstruáció, hogyan viszonyulunk hozzá. Mit mondunk, mit üzenünk a lányunknak a menstruációról? Nemcsak szavakkal, hanem a hozzáállásunkkal. Valami nagyszerű és értékes dologba nyer beavatást – vagy pedig egy szükségszerű és elviselendő történés részese lesz?

Persze mi is nagyon sokféle módon viszonyulhatunk a saját menstruációnkhoz és/vagy a saját szexualitásunkhoz is: örömmel, felszabadultan, ambivalensen, akár elutasítóan, netán még szégyenérzés is kapcsolódhat hozzá… Ebben fontos szerepe van, hogy annak idején milyen üzeneteket, élményeket kaptunk a saját édesanyánktól, édesapánktól a menstruációval, nőiséggel, szexualitással kapcsolatban?

Fontos, hogy tudjuk: nem szükségszerű, hogy ugyanazt az üzenetet adjuk tovább! Érdemes ezért megállnunk, és elgondolkodnunk: hogyan éltük meg annak idején az első menstruációnkat? Szégyellnivalóként, természetes történésként, vagy esetleg örömmel? Milyen útravalót kaptunk az édesanyánktól? Ha hiányaink, vagy nehéz érzéseink vannak visszagondolva: mire lett volna szükségünk? Hogyan viszonyulunk most a menstruációnkhoz? És mit szeretnénk továbbadni a lányunknak?

szégyelljük a menstruációt

Lehet változtatni az üzeneten!

Lehet, hogy pozitívan viszonyulunk a menstruációnkhoz. De ha úgy érezzük, hogy fejlődhetünk ezen a téren, akkor akár kialakíthatunk egy másfajta gondolkodásmódot.

Megtanulhatjuk, hogy szeressük és elfogadjuk a testünket úgy, ahogy van. Társíthatunk pozitív képeket és jelentést ehhez a testi körforgáshoz. Tekinthetünk úgy a menstruációra, mint testünk jelzésére: ideje most egy kicsit megállni, pihenni, magunkkal törődni, elmélyedni. Értékelhetjük, hogy a testünk egészségesen működik, és részesei vagyunk annak a nagy körforgásnak, amelyben életet tudtunk/tudunk adni.

Ezek a „mi napjaink” (ahogy a német mondja a menstruációra: „meine Tage”). Ha elengedjük azt az elvárást, hogy el „kell” rejtenünk, le „kell” tagadnunk vagy kontrollálnunk „kell” egy egészséges és természetes testi funkciót – akkor nagyobb önbecsülést, jóllétet és lelki békét élhetünk meg.

Végül, ha már kutatásokról volt szó, akkor álljon itt még egy „bónusz”: azt is vizsgálták már, hogy milyen hatással van a lányok attitűdjére a Ciklus-show, ez a kiskamasz lányoknak szóló felvilágosító, interaktív foglalkozás. Azt találták, hogy pozitív hatással van a résztvevő lányok menstruációhoz való viszonyára, és segít nekik megérteni a menstruáció folyamatát és értelmét.7 Ez pedig egy másfajta pályán indíthatja el őket. 🙂

szeressük a menstruációnkat!

 

Hivatkozások:
1 Reinhardt M. (2015). A menstruáció lelki vetületei egy kérdőíves kutatás eredményei alapján. Magyar Pszichiátriai Társaság XIX. Vándorgyűlése
2 Molnár E. (2015): Szentség vagy “véráldozat”? A menstruáció jelentése a mai magyar nők körében. MPT XXIV Országos Tudományos Nagygyűlése
3  ME McPherson, L.Korfine: Menstruation across time
4 C.E.Pilver, S.Kasl, R.Desai, B.R.Levy (2011): Exposure to American culture is associated with Premenstrual Dysphoric Disorder among ethnic minority women
5 Hoppál Bori: Az én testem. 2014, Corvina Kiadó
6 Nyitrai, E. (2015): Az első menstruáció története – élmények a menarchéval kapcsolatban, MPT XXIV Országos Tudományos Nagygyűlése
MFM-Programm: Wirkungbericht 2016

Oszd meg a cikket egy kattintással!

1 hozzászólás érkezett a cikkhez: “Menstruáció: áldás vagy átok?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük