Mire van szüksége a gyerekednek ezen a nyáron?

Tanév végére mindig el szoktak fáradni a gyerekek. De ezután a megterhelő, sok frusztrációval járó, online-os és elmagányosító covidos tanév után ez most sokszorosan is így van. Eddigi életük valószínűleg legnagyobb pszichológiai erőfeszítése után ezen a nyáron a szokásosnál is jobban szükségük van a regenerálódásra.

Ahogy itthon szerencsésen elült a járvány harmadik hulláma és egyre nagyobb az átoltottság, egy jó eséllyel nagyjából covid-mentes nyárra számítunk. Amiben nem az a fontos, hogy a gyerekeink minél hamarabb elfelejthessék ezt a tanévet, vagy bepótolják az online oktatás elmaradásait, hanem valami egészen más.

Esély a poszttraumás fejlődésre

Az idei nyár lehetőség a gyerekeinknek arra, hogy mindazt, amit az elmúlt évben megéltek, amit maguk mögött hagytak: a rengeteg stressz, veszteség, az újabb és újabb alkalmazkodás az egyre változó körülményekhez – mindezt átfordítsák, integrálják, pozitívba fordítsák.

A pszichológia ismeri a poszttraumás növekedés fogalmát. Ez azt jelenti, hogy pozitív változást tapasztalhatunk meg egy nagymértékű kihívást jelentő életkrízissel való küzdelem nyomán. Ilyen változás lehet például, ha a traumát feldolgozva jobban megbecsüljük az életet, több értékes társas kapcsolatot alakítunk ki, kompetensebbnek érezzük magunkat, vagy megváltoznak a prioritásaink, akár gazdagabb lesz a spirituális életünk.

Hogy ez miért és hogyan következhet be a trauma ellenére? Amikor egy traumatikus esemény megtörténik (mint például egy súlyos váratlan betegség vagy baleset), elkerülhetetlenül rombadönti az életünk kereteit, a világról alkotott képünket. Ilyenkor hosszú ideig, akár hónapokon át folyton a traumához kapcsolódó kérdéseket forgatjuk magunkban.

Jó esetben mindezzel átdolgozzuk magunkban a traumához kapcsolódó emlékeinket, gondolatainkat, érzéseinket. Ennek nyomán pedig fel tud épülni bennünk a világról alkotott, a korábbinál stabilabb képünk, amelybe a negatív életeseményeket is integráljuk.

Ez a fajta fejlődés azonban nem automatikus következménye a traumának. Az érintett egyénnek személyesen is aktívan tennie kell érte, hogy ide eljuthasson, hogy az élete többé, gazdagabbá, integráltabbá válhasson.

Covid utáni növekedés

A pandémia nemcsak egészségügyi járvány, hanem egyben világméretű trauma is volt. A világ eddigi rendjének felborulása, ahogy a súlyos betegség, akár a halál lehetősége hirtelen közel került, – ez nemcsak a mi személyes életünket érintette, hanem az egész emberiséget.

Meg kellett élnünk a szabadságunk, megszokott mozgásterünk, döntési lehetőségeink, akár egészségünk elvesztését. Elveszthettünk számunkra fontos embereket. Sokunknak egzisztenciális nehézségeket is hozott,  és akár a végletekig próbára tehetett minket a többletteher, amit a járványhelyzet ránkrótt.

Tulajdonképpen részben vagy egészen az egész eddigi életünket el kellett engednünk. Az önmagunkról alkotott képünkkel együtt… hiszen egyátalán nem biztos, hogy hízelgőnek találjuk azt, amit ez a krízishelyzet kihozott belőlünk.

De ahogy a covid valósága szétfeszítette a világról alkotott eddigi elképzeléseinket, a járványhelyzetben megéltek feldolgozásával egyben új teret, lehetőséget is kaphatunk. Hogy az életünk valami több, valami más lehessen, mint eddig.

A gyerekeink, kamaszaink számára az elmúlt év jó eséllyel életük eddigi legmegterhelőbb pszichológiai „edzése” volt. Rengeteg nehézségen, kavargó érzésen és frusztráción kellett átküzdeniük magukat. De aki edzeni szokott, tudja, hogy az izmok erősítéshez nemcsak az erőkifejtésre van szükség, hanem a szükséges pihentetésre is.

A „lelki izmainkat” hasonlóképpen erősíthetjük, mint a fizikai izomzatunkat. Ahhoz, hogy ez a hatalmas erőkifejtés megerősítse a gyerekeink érzelmi ellenállóképességét, a „rezilienciájukat”, szükségük van a regenerálódásra. Hogyan tudjuk őket ebben segíteni?

Adj lehetőséget a feldolgozásra

A gyerekeink olyan sokat vesztettek ebben az évben. Hónapokra megfosztották őket a barátaiktól, elvesztették a sportot, táncórákat, színjátszót, azokat a közösségeket, amelyekhez tartoztak. A nagyszülőkkel töltött időt, a szülinapi bulikat, a sportversenyeket.

Aki nyolcadikos vagy érettségizett, soha nem tudja pótolni az utolsó hónapoktt, a rendes ballagást, vagy az erdélyi utat a „Határtalanul” program keretében. Vagy ott lehetnek az elvesztett kapcsolatok is – hiszen van, aki az online oktatásban az osztály peremére került, vagy épp nem tudta fenntartani a barátságokat. És olyan is van, aki családtagot veszített el.

A szívünk könnyen azt mondaná, hogy segítsünk a gyerekeinknek mihamarabb elfelejteni ezt az egész szörnyű évet, hogy a figyelmüket a békebelibb jövőre, a kitáguló lehetőségekre koncentráljuk. De a megélt veszteségeket fontos elgyászolni, ez a folyamat nélkülözhetetlen a továbblépéshez.

Segítheti ezt a folyamatot, ha beszélgettek róla. Akár családi körben, egy ráérős, nyaralós estén, visszaidézve, mi minden történt ebben az évben, akár fényképeket nézegetve. Lehetnek ezek spontán beszélgetések, de használhattok hozzá beszélgető-kártyákat is. Mi is készítettünk segítségül egy sorozatot, itt letöltheted:

covidos beszélgető-kártyák

De történhet ilyen beszélgetés a barátaival való együttlét, vagy akár egy táborozás során. Ennek megvan az az előnye, hogy egyértelművé válik számára: nincs egyedül az érzéseivel, élményeivel. Hiszen a korosztályában mások is hasonló dolgokat éltek meg.

Ha introvertáltabb gyereked van, lehet, hogy inkább az segít neki, ha kirajzolja vagy kiírja magából az érzéseit. A lényeg az, hogy legyen rá tere, lehetősége. Ne csodálkozz rajta, ha újra ezek foglalkoztatják. Ne üsd el azzal, hogy minek jár már megint ez a fejében. Hiszen nekünk, felnőtteknek is eltart egy darabig, amíg feldolgozzuk magunkban mindazt, amit a covidos időkben megéltünk.

Nyáron is fontos a struktúra

A nyári szünettel a gyerekeinknek nagyon sok szabad idejük lesz. A kamaszaink az online oktatás hosszú hónapjai alatt rengeteget unatkoztak otthon. Ebben az életkorban egyébként is jellemző lehet az unalom, sőt, az utóbbi (már a járványt megelőző) években egyre erőteljesebben jelen volt a kamaszok körében.

A sok unalom, motiválatlanság sokszor gyengébb mentális egészséggel is járhat együtt. Nemegyszer kockázatkereséshez, rongáláshoz, agresszióhoz vagy rizikós szexuális viselkedéshez vezet. Bármilyen stratégia, ami segít megtervezni a kamaszodnak, mivel tölti a napjait, mit tud tenni unalom idején, csökkenti a negatív megoldási kísérletek arányát.

Bár a gyereked a nyári szünet beköszöntével jó eséllyel semmittevésről, késői lefekvésről, délig alvásról álmodozik, mégis, akármilyen életkorú is, sok pozitív hozadéka van, ha a nyári napoknak is megvan a struktúrája. Akkor is, ha későbbre csúszik a lefekvés és a felkelés időpontja.

Azoknál ez különösen fontos, akik valamilyen pszichológiai nehézséggel küzdenek, mint például szorongás vagy ADHD. Nemcsak nekik, hanem az egész család számára békésebb napokat hoz, ha a nyári időben is kialakítotok egy nagyjából kiszámítható rendszert.

Ennek a struktúrának része lehet a szünidős otthoni működés megtervezése. Vannak feladatok, amik szükségesek, hogy működjön a család. Főzés, mosás, takarítás, bevásárlás… Érdemes egy családi kupaktanács keretében összeállítani egy közös beosztást. Ki mit csinál nagyobb lelkesedéssel, azt vállalhatja gyakrabban.

Ha ezt papíron rögzítitek, kvázi „szerződésként”, és jól látható helyre kifüggesztitek a lakásban, akkor valószínűleg kevesebb lesz a feszültség és a veszekedés a következő hetekben. Akár minden héten újra lehet gondolni a feladatokat, ahogy változik, ki van otthon és ki táborban.

Regenerálódás

Az online oktatás megfosztotta a gyerekeinket sok-sok kapcsolódástól, közösségi élménytől. Az ingerszegény hónapok után most a regenerálódás fontos része a barátokkal való együttlét, a közös programok. Aki viszont introvertáltabb, annak lehet, hogy szinte újra bele kell tanulnia a másokhoz való kapcsolódásba.

Sok kamasz számára egy nyári munka bevállalása is része lehet a regenerálódásnak, ahol új emberekkel, új élményekkel találkozik. Egyben egyfajta „beavatás” is, egy fontos lépés a felnőtté válás útján. Ahol nemcsak saját pénzt, hanem élettapasztalatokat is szerez, felelősségvállalást tanul – ami mind az önbizalmát erősíti.

A járvány alatt sok dologban nem volt választásunk. A gyerekeink is készen kapták az otthontanulást, a programok elmaradását. A saját élet feletti kontroll elvesztése ugyanakkor elbizonytalanító, szorongást okozhat. A nyár megtervezésébe ezért is érdemes őket minél jobban belevonni, hogy megélhessék azt, hogy dönthetnek.

Természetesen ez nemcsak az otthoni működés megszervezésére igaz. Ha elutaztok, akár itthon, akár külföldre, a gyerekek komoly szerepet kaphatnak a tervezésben. Írhatnak listát a csomagoláshoz, megtervezhetik az étkezéseket, átgondolhatják a költségeket, kitalálhatják a programokat.

Ezzel nemcsak fontos készségeket gyakorolnak, hanem azt is megtapasztalják, mennyi energiába és időbe kerül egy utazás megtervezése. Ráadásul, minél aktívabb részt vállalnak a tervezésben, annál inkább magukénak érzik a projektet, és nagyobb lelkesedéssel vesznek részt a közös utazásban.

Akárhogyan is tervezitek a nyarat, ezután a nagyon nehéz tanév után mindenkinek szüksége van a regenerálódásra – a gyerekeinknek, kamaszainknak is. Jelenthet ez sok-sok strandolást, együttlógást a barátokkal, akár közös filmmaratont az otthoni kanapén, vagy bármi mást. Az önmagunkkal való törődés, töltődés idén nyáron mindegyikünk számára életbevágóan fontos.

 

U.I.: Vár a (nem csak) lányos anyák támogató csoportja Facebookon!

Segítség koronavírus, karantén idején és azon túl, hogy ne szigetelődjünk el. Megoszthassuk, amit átélünk, és azt is, hogyan érint ez minket. Ahol együttérzést, támogatást és bátorítást találhatsz, és közösségben lehetsz hozzád hasonló szülőkkel. Ahol további írásos és hanganyagokkal segítelek a mostani  helyzet kihívásaiban.

GYERE, VÁRUNK! Csatlakozz te is a támogató Facebook-csoporthoz ITT!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tedeschi, R. G., & Calhoun, L. G. (2004). “Posttraumatic Growth: Conceptual Foundations

Oszd meg a cikket egy kattintással!