„Digitális munkarend” – hogyan éljünk együtt vele?
Sokan vártuk, hogy végre bezárják az iskolákat, és vannak sokan, akik ennek nem örülnek, mert nagyon nehéz helyzetbe hozza őket. Akár így, akár úgy vagyunk vele, jön a „digitális munkarend” és a „home office”, és ez fenekestől felforgatja az életünket. Sok a kérdőjel bennünk azon túl is, hogy még nem lehet látni, mi is lesz pontosan. Hogyan éljünk együtt ezzel az új helyzettel, és mit tehetünk, hogy ne csak túléljük, hanem a lehető legjobban jöjjünk ki belőle?
Nagyon különböző élethelyzetekben élünk: lehet, hogy házasságban/élettársi kapcsolatban neveled a gyereke(i)det, lehet, hogy egyedülálló szülőként. Az is lehet, hogy még otthon vagy a gyerekekkel. De az is lehet, hogy dolgoznod kell menni, nem működik a „home office”, és nehéz megoldani, ki vigyázzon az otthon maradó gyerekekre. Lehet, hogy nincs extra kihívás ebben a tanévben, de az is lehet, hogy érettségire, felvételire készül a gyereked.
Az biztos, hogy (egyre) többen leszünk otthon állandó jelleggel, és nem tudjuk, meddig fog ez tartani. Kérdés, hogyan csináljuk ezt végig ép ésszel és ép lélekkel? Netán próbáljuk a javunkra fordítani, amit lehet? Hogyan álljunk át a „digitális munkarendre”, hogyan segítsük a gyerekeinket, hogy a felborult keretek között is legyen valamiféle rendszer, és folytatódhasson a tanulás?
Megpróbáltam átgondolni, mi az, ami segíthet ebben a precedens nélküli helyzetben. Mindezt úgy, hogy én se tudom a tutit, nincs gyakorlatom „home-schooling”-ban. Én is keresem, hogyan és mit tegyek, és a mentálhigiénés tudásomat hívom segítségül. Amit írok, magamnak is írom. De azt gondolom, mindannyian valamennyire hasonló cipőben járunk.
A legvégén fogsz találni egy hasznos linkgyűjteményt, ami segíthet az otthoni tanulás, újfajta otthoni lét kialakításában. Arra is találsz benne ötleteket, hogyan pótold virtuálisan, amit most a valóságban el kell engedni.
“Digitális munkarend”: mik a konkrét kihívások?
A vírus általi fenyegetettségen és a bizonytalanná vált világon kívül sok konkrét kihívás is van, amivel szembesülünk az iskolabezárás kapcsán. Ha átgondoljuk, mik is ezek, akkor könnyebb lesz megoldásokat találni is. Ilyenek például:
Hogyan éljük túl az összezártságot, ami ki tudja meddig tart, és nem léphetünk ki belőle pár napra, a nagyszülőkre bízva a gyerekeinket?
Mindezt úgy, hogy nem tudjuk, meddig tart majd ez az állapot…
A krízis sokféle érzelmi reakciót válthat ki
Legelsőként fontos, hogy tisztában legyünk vele: a krízis sokféle érzelmi reakciót hozhat, és ez vele jár a helyzettel. Azok az érzések, amiket tapasztalunk magunkban, se nem jók, se nem rosszak. Vannak. És ez a normális – hogy nagyon sok minden kavaroghat bennünk. Felnőttben, gyerekben egyaránt.
Lehet bennünk félelem. (Biztonságban lesz-e a családom, a szeretteim?)
Harag. (Miért borítják fel a megszokott életemet? Miért nem kompetensebb a kormány? Miért vásárolnak fel mások mindent? Miért írnak ennyi hülyeséget a neten, és keltik a pánikot?)
Bizonytalanság, szorongás. (Hogyan lesz most minden? Hogyan küzdünk meg mindezzel?)
Szégyen vagy bűntudat. (Miért vagyok ennyire bepánikolva? Miért nem vettem komolyan az egészet korábban, amikor még nem voltak kifosztva a boltok? El fogom tudni tartani a családom, ha a korlátozásokkal, bezárásokkal ugranak a munkáim?)
Szomorúság vagy gyász.(Hiányozni fognak a (nagy)szüleim, a barátaim, az osztálytársaim, a munkatársaim, akikkel nem fogok tudni találkozni. Nehéz elengedni az eddigi megszokott életemet.)
Ezek az érzések mind normálisak: normális reakciók erre a krízishelyzetre. Fontos, hogy együttérzők tudjunk lenni saját magunkkal – és a gyerekeinkkel, a párunkkal is. Ha meg tudjuk engedni magunknak és másoknak is ezeket az érzéseket, akkor könnyebb lesz összekapaszkodni, és egymást támogatva, együtt végigcsinálni ezt az egészet.
Alakítsuk ki az otthoni élet új kereteit!
A gyerekeknek (meg nekünk, felnőtteknek is) szükségük van a keretekre ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat. Az iskola, az esetleges különóra eddig elég meghatározóan strukturálta az életüket. Ahogy az otthon válik mindennapi élettérré, fontos, hogy itt is legyen egy rendszer – ezt most nekünk kell megteremteni. Ha van struktúra, ez mindenkinek segít egyensúlyban lenni.
Ehhez persze tudatosítani kell a gyerekeinkben, hogy a látszat ellenére most nem iskolai szünet van. Folytatódik a tanulás, csak egészen más módon, mint eddig. Nem pizsamában lófrálunk, amíg jól esik, és nemcsak úgy elütjük el a szabadidőt azzal, amihez épp kedvünk van. Kiderül majd a napokban, mit is jelent a gyakorlatban a távoktatás. Nyilván más lesz a helyzet egy alsós, egy felsős, egy középiskolás, pláne érettségiző esetében. De alapelvként fontos, hogy legyen egy rendszer, amiben közösen megállapodunk.
Legyen reggeli ébresztő hétközben, mint iskolaidő alatt (bár ha a távoktatás kegyes lesz, ez csúszhat egy kicsit későbbre is…). Öltözzenek fel, reggelizzenek meg. Este pedig most is legyen ideje a lefekvésnek. Ha időben lefekszenek, többet és jobban alszanak – a több alvás pedig jobb testi és lelki egészséggel jár együtt! Ez pedig nagyon fontos lesz a következő hetekben, hónapokban! Ha kialusszák magukat, nyugodtabbak lesznek, ami sokat fog számítani az összezártságban!
Legyen egy rendje a tanulásnak –attól is függően, milyen is lesz ez az e-learning. Osszátok be, ossza be az aznapi feladatokat. És persze az itthoni blokkok között is kellenek szünetek, amikor kicsit lazíthat, akár irkálhat, beszélhet egy kicsit az osztálytársaival. De mivel ez is telefonon vagy online történik, különösen fontos ilyenkor az időhatárokra figyelnünk.
Érdemes mindezt egy családi kupaktanács keretében átbeszélni. Itt mindenki elmondhatja, hogy is van ezzel az új helyzettel, mi nehéz, mi segítene, hogy könnyebben viselje. Ha ezt megosztjuk egymással, ha a gyerekeink is részesei az új rendszer kialakításának, akkor könnyebben fogják a magukénak érezni. És nyilván ez csak az első tervezet lesz, majd a valóságban látni fogjuk, hogy hogyan működik, és tudjuk a tapasztalatokhoz alakítani.

Figyeljünk a kimaradó kapcsolatokra!
A kapcsolataink nélkül nehezen tudunk lelkileg egészségesek maradni. Ebben a mostani izolációban, ami a járvány terjedését lassíthatja, ez talán az egyik legnagyobb kihívás. Azzal tudunk legtöbbet tenni a „a görbe lapításáért”, ha otthon maradunk. De soha nem volt ilyen tapasztalatunk, amilyen elszigeteltség jöhet – még a szüleinknek, nagyszüleinknek se igen, akik esetleg megélték 56-ot, vagy a II.világháborút.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy a kimaradó valóságos kapcsolatokat pótoljuk – otthon élőben, másokkal pedig virtuálisan. Nekünk a barátainkkal, a gyerekek az osztálytársaikkal. Telefon a Messengeren, Skype, FaceTime, Google Duo Video – ha látjuk is egymást, akkor az jobban megadhatja a találkozás, együttlét élményét.
Kiemelten fordítsunk figyelmet a nagyszülőkkel való kapcsolatra! Az ő biztonságuk érdekében fontos, hogy most ne találkozzunk velük, miközben megoldjuk számukra a bevásárlást meg a gyógyszereket. Nekik viszont nagyon fog hiányozni a velünk való együttlét, ami számukra sokszor a fénypontot jelentette a mindennapokban. Hívjuk őket rendszeresen telefonon, akár mindennap rendszeres időben – ha lehet, olyan eszközön, amin láthatnak minket!
Mivel most jóval több időt fogunk online tölteni, mint eddig, fontos, hogy tudatosan behatároljuk az online töltött időt magunknál, és a gyerekeinknél is. Ne ragadjunk benne a Facebook hírfolyamban, vagy az online cikkekben, a gyerekek se a barátaikkal való chatelésben. Legyenek offline idők, amikor együtt vagyunk a valóságban. Amikor együtt beszélgetünk, a testvéreikkel játszanak vagy együtt csináljuk a főzést, házimunkát.
Kell a testmozgás is
Nagyon fontos, hogy fizikailag jó állapotban maradjunk, mi is és a gyerekeink is. Erre most tudatosan figyelnünk kell, hiszen elmaradnak a mindennapi testnevelésórák, bezárnak az edzések, sportklubok. Ezért a napirendbe mindennap be kell illesztenünk a testmozgást is.
Ha valamelyik gyereked sportol, összeállíthat magának egy saját edzéstervet, amit aztán naponta végigcsinál. De összeállíthatsz te is egy gyakorlatsort a gyerekeknek, vagy használhatjátok a YouTube-ot, ahol rengeteg fitnesz videót lehet találni. Néha meg, ha már nagyon elegetek van az egészből, érdemes lehet akár egy közös táncpartit csapni – a zene, a tánc feldobja a hangulatot!
Ha van kertetek, szerencsések vagytok. De ha van autótok / biciklitek / rolleretek, és tömegközlekedés nélkül megtehetitek – akkor még kihasználhatjátok, hogy itt a tavasz, és kimehettek a szabadba. Szigorúan csak családilag, és az erdőbe, nem a játszótérre! Lehet sétálni, kirándulni, biciklizini. Ott csak kevés emberrel találkoztok, velük is csak messziről. Éppen érkezik a jó idő, itt a napsütés, a madárcsicsergés, rügyeznek a fák… minél többször megmerítkezünk a természetben, annál többet teszünk nemcsak a testi, hanem a lelki egészségünkért is! Éljünk ezzel, amíg még lehet, és nincs szigorú karantén.
Tekintsük lehetőségnek!
A gyerekeink most lehet, hogy akár örülnek is, hogy bezárták az iskolát. De aztán, ahogy telnek majd a napok, kezd majd elmúlni az újdonság varázsa, és hiányozni fognak az osztálytársak, különórák. Nekünk se lesz könnyű egész nap egyensúlyozni a gyerekek tanulásához a kereteket tartani, lekötni a kisebbeket, közben dolgozni is, meg főzni az egész családra.
Fontos, hogy a gyerekeink kifejezhessék az érzéseiket. Ha meghallgatjuk őket, ha érzik, hogy értjük, hogy ez nem könnyű, az már csökkenti a feszültséget bennük. Arról is beszélgethetünk, hogy a világon most vagy 300 millió gyerek jár hasonló cipőben. Megoszthatjuk a gyerekeinkkel azt is hogy nekünk se könnyű. Tudatosíthatjuk, hogy ez most egy nagy közös dolog, amit együtt tudunk végigcsinálni, és egymást támogathatjuk abban, hogy sikerüljön.
Ilyen közös dolog lehet akár a házimunka is. Mivel a gyerekeink kevésbé lesznek leterhelve, több idejük jut erre. Bevonhatjuk őket olyan feladatokba, amikben eddig nem annyira vettek részt. Ha ezeket is megtanulják elvégezni, ebből rövid és hosszú távon is mindenki profitálni fog.Ami nekünk anyaként talán különösen nagy kihívás, hogy mindennap főzni kell az egész családra… ebben komoly segítséget jelenthetnek a kiskamaszok/kamaszok, de az alsósok is. Akár kreatív lehetőség is lehet a számukra a főzés, ha több felelősséget bízunk rájuk.
U.I.: Elindult a (nem csak) lányos anyák támogató csoportja Facebookon!
Már egy ideje forgatom a fejemben, hogy milyen jó lenne egy ilyen zárt csoport, ahol (nemcsak) lányos anyák megoszthatjuk egymással a nehézségeinket, és segíthetjük egymást. Ez a válsághelyzet most megadta a végső lökést – ráadásul időm is lesz időt szánni a támogató jelenlétre, hiszen az iskolabezárással nagyjából az én munkáim is megszűntek… A csoport segítség koronavírus idején, hogy ne szigetelődjünk el, és karantén alatt se legyünk egyedül!
GYERE, VÁRUNK! Csatlakozz te is a támogató Facebook-csoporthoz ITT!