A lányok első menstruációja kapcsán leginkább az anyák fontos feladatait szokták hangsúlyozni: mennyire meghatározó, hogyan is készítik fel a lányukat, milyen információkat, milyen viszonyulást is adnak át. Mivel sok anyának is kihívás ez a feladat, nem csoda, hogy az apákat már általában kevéssé emlegetik a témával kapcsolatban. Pedig nekik is fontos szerepük van – vagy legalábbis lenne.
Abúzus. Minden ötödik gyereket érint a statisztikák szerint. Vagy többet, mert nem mindenki mondja el.
Én például felnőttkoromig nem beszéltem senkinek arról, hogy fiatal kamaszlány koromban egy férfi a lépcsőházban megfogdosta a mellemet. Ellöktem és elrohantam, de teljes képtelenségnek tűnt, hogy erről bárkinek mondhatnék valamit. Akár otthon, akár máshol.
Hogy miért?
Évek óta látjuk a munkánk során: egyre jobban csúszik lefele az az életkor, amikor a pornó eléri a gyerekeket. Azt is látjuk, milyen tehetetlenek sokszor a szülők – nem tudják, hogyan védhetnék meg a gyerekeiket. Szerencsére nemrég két olyan könyv jelent meg, ami nagyon konkrét és gyakorlati segítséget nyújt ebben.
Próbáljuk túlélni a tanévkezdést, újra belerázódni az iskolai rutinba, és közben könnyen elsikkadhat valami. A sok elintézendő mellett fontos lenne tudatosítanunk: a tanévkezdéssel bizony a pornó is könnyebben eléri a gyerekeinket az iskolába járás során. Már alsóban is.
A „pedofiltörvény” óta reflektorfényben van a szexuális nevelés témája. Méghozzá fájdalmasan megosztóan. Nagyon erőteljes és nagyon különböző reakciókkal találkozhatunk. Mindenki a saját világszemlélete, értékrendje és a saját félelmei alapján reagál.
Ki, mikor és mit mondhat, miről beszélgethet a gyerekekkel a szexualitással kapcsolatban? Az majd még elválik, mi lesz az iskolákban: milyen programok valósulhatnak meg és miről lehet szó. De egy biztos: szülőként mi vagyunk a gyerekeink elsődleges nevelői, és épp ezért a szexuális nevelés is elsősorban a mi felelősségünk.
Tudjuk, hogy fontos a szexuális nevelés, hogy beszélni kellene a gyerekünkkel a szexualitásról. És rögtön ott vannak bennünk a kényelmetlen kérdések: Hol kezdjem az egészet? Hány éves korban? Mi van, ha azt mondja, hagyjam békén ezzel, ő már mindent tud, és ő nem akar beszélgetni? Mi van, ha akar, és majd megkérdezi, hogy én mikor kezdtem a szexuális életet?
Nehéz ügyek. A szexuális nevelés kihívás elé állít legtöbbünket. De mielőtt nagy levegőt véve belebocsátkoznál… van valami nagyon fontos dolgod, hogy a beszélgetéseitek minél gördülékenyebbek lehessenek, és jobban elérjék a céljukat. Tisztáznod kell magadban, hogyan viszonyulsz TE a szerelemhez, párkapcsolathoz, szexualitáshoz. Mit tartasz te értéknek mindezzel kapcsolatban?
Ha szóba kerül a felvilágosítás vagy a szexuális nevelés a gyerekünkkel kapcsolatban, legtöbbünknek izzadni kezd a tenyere és kényelmetlen érzése támad. Szeretnénk, ha jönne egy tündér egy varázspálcával, és segítene rajtunk, hogy zavar és idegesség helyett meghitt beszélgetéseket tudjunk folytatni a szexualitásról a gyerekünkkel – amire nekünk is olyan nagy szükségünk lett volna gyerekkorunkban. Jó hír, hogy a szexuális nevelés tanulható – lássuk, hogyan!
15 éve tartok felvilágosító foglalkozásokat kiskamasz lányoknak. A Ciklus-show és a Titkos Küldetés során, amiket munkatársaimmal tartunk lányoknak, illetve fiúknak, egyértelműen látszik az a tendencia, hogy a gyerekek egyre korábban találkoznak a pornóval. Alig van olyan ötödikes fiúcsapat, ahol ez ne lenne téma a srácok részéről. De a lányok is gyakran behozzák a kérdést – gyakran az osztálybeli fiúk pornó miatt megváltozott, szexualizált viselkedését panaszolva.
Sajnos nagyon aktuális a kérdés: vajon meg tudjuk ettől védeni a gyerekeinket? És ha igen, hogyan? Hiszen egyre inkább ár ellen, nagy tech cégekkel szemben kell úsznunk, olyan mértékben ömlenenek a gyerekeinkre mindenhonnan a pornográf képek, anyagok.
Szeretjük azt gondolni, hogy csak mások gyerekével történhet meg, hogy (véletlenül) pornót néz. Úgyhogy nem is kell még erről a témáról beszélni vele, ráér, ha majd kamasz lesz, igazából úgyis akkor időszerű, nem?
Félünk attól is, hogy elvennénk az ártatlanságát, ha a pornóról beszélnénk neki, hogy inkább ártanánk vele, mint segítenénk. Amúgy is nehezünkre esne egy ilyen beszélgetés… éppen ezért is van annyi érvünk, miért is érünk rá még ezzel.
És mekkorát tévedünk!
De mivel is áltatjuk magunkat? (tovább…)
Amikor az ötödikes gyerekünk azt meséli otthon, hogy az év végi osztálytáborban este melegpornót néztek, vagy azt, hogy az edzésen az egyik srác, amint visszamennek az öltözőbe, már kapja is elő a telefonját, hogy egy pornót benyomva önkielégítsen (igen, ezek valós történetek)…akkor bennünk szülőként megfagy a vér, és elönt minket a tehetetlenség, hogy ettől hogyan óvhatnánk meg a gyerekünket? (tovább…)
