2020: Hogyan lehet békés, boldog karácsony járvány idején?

„Az első orosz úgy kopogott be, hogy a géppisztolyával betörte a bejárati ajtó üvegét, és üvöltve kérdezte: „Nyemecki?” Miután nem talált, elment, de jött utána rengeteg, és minket kizavartak a házból. December 24-e volt.” Ez a mi családi legendáriumunk legextrémebb karácsonyi története.

Ha nem is ennyire, de ez a 2020-as karácsony is nagyon más, mint amit egész életünkben megéltünk. Nem olyan boldog, békés karácsony, amire vágyunk. Nagyon sok mindent kell elengednünk és nehéz, szorongató, fájdalmas érzések kavaroghatnak bennünk. Ott bujkál bennünk a kérdés: hogyan lesz így karácsonyunk?

Lehet ennyi veszteség mellett békés, boldog karácsony?

A gyerekeink különösen sok veszteséget élnek át. A középiskolába felvételizők nem tudtak nyílt napon ismerkedni az iskolákkal, elmaradtak a szalagavatók. Online oktatás van sok helyütt, nincsenek szakkörök, edzések. Hiányoznak az adventi programok, amikre el szoktunk menni, elmaradnak a pásztorjátékpróbák, nem tudunk karácsonyi vásárban nézelődni.

Fáj a szívünk, hogy mennyi minden kimarad a gyerekeink életéből, ami annyira hozzátartozna az adventi készülődéshez, ünnepre hangolódáshoz. És feszítő lehet a bizonytalanság: hogyan tudunk, vajon tudunk-e találkozni a nagyszülőkkel, unokatestvérekkel karácsonykor. És ha nem, akkor mennyire lesz karácsony a 2020-as karácsony?

Még az is lehet, hogy a gyerekeink könnyebben, nagyobb rugalmassággal fogadják, mennyi minden lesz most másképp. Mi viszont szülőként birkózunk magunkban a fájdalommal, hogy nem lesz olyan módon boldog, békés a karácsony, amilyet adni szeretnénk a gyerekeinknek.

Hálásak vagyunk persze, ha elkerül minket a vírus és egészségesek maradunk, és nem kell megélnünk a betegséget, vagy szoronganunk a szeretteink felgyógyulásáért. Nap mint nap ott lehet bennünk a megkönnyebbülés, ha a szüleink aznap is egészségesek maradtak. Meg a félelem is: vajon ez így lesz a következő hónapokban is?

Közben a sok nehéz érzés ellenére próbáljuk tartani magunkat. Erősek igyekszünk lenni, nehogy a mi nehéz érzéseink vessenek árnyékot a gyerekeink hangulatára. De mit kezdjünk a szívünk mélyén rejlő szomorúsággal, mit kezdjünk ezzel az egyre csak gyűlő sok veszteséggel?

Mi is zajlik bennünk most a 2020-as karácsony előtt?

Teljesen rendben van, ha újra meg újra megcsap minket a hiány, a fájdalom érzése. Ez normális. A gyász szükségszerű, egészséges dolog. Azt jelenti, hogy elismerjük valamilyen fontos dolognak az elvesztését, és időt, teret adunk annak, hogy emiatt szomorúak legyünk. Egy belső munka, ami energiát igényel.

A karácsony közeledtével az elővételezett gyász érzése dolgozik bennünk. Ez a folyamat elindulhat bennünk, amikor még nem tudjuk biztosan, bekövetkezik-e a veszteség – de már ott van a lehetősége. Mivel csak december 21-én fog kiderülni, mire lesz lehetőségünk Szenteste, már most megjelennek bennünk az előrevetített veszteséggel kapcsolatos érzések.

Azt viszont most is tudjuk, hogy sok minden nem valósulhat meg. Vagy sok minden nem valósulhat meg rítusként úgy, ahogy az hozzátartozott számunkra az ünnephez. Eddig ez újból és újból, kiszámíthatóan megtörtént. Minden évben élményszinten tapasztalhattuk meg a karácsony üzenetét és reményét: várakozunk a sötétségben, és megszületik a Fény.

Most elveszítjük a boldog, békés karácsonynak az ismétlődő tapasztalatát – abban a formában, ahogyan azt eddig évről évre megszokott módon megélhettünk. Lehet, hogy nem is vagyunk tudatában: már most komoly erőfeszítéseket teszünk a lelkünkben, hogy megbirkózzunk ezzel veszteséggel. Akár erős érzések, indulatok, fájdalmak is dolgozhatnak bennünk emiatt.

Mert ez a veszteség ráadásul nemcsak a 2020-as karácsonyról szól. A megszokott karácsonyi rituálénk elvesztése megtestesíti azt, amit ennél sokkal mélyebben, egzisztenciális szinten megéltünk ebben az évben. Ahogy a járvány miatt elvesztettük az élet biztonságába, kiszámíthatóságába vetett hitünket.

Születhet békés karácsony a gyászból?

El kellett engednünk terveket, álmokat – sok mindent elvesztettünk. Sok szinten meg kellett élnünk a szabadságunk, megszokott mozgásterünk, döntési lehetőségeink, akár egészségünk elvesztését. Sokan egzisztenciális nehézségekkel is küzdünk és a végletekig próbára tehet az a többletteher, amit a járványhelyzet ró ránk.

Tulajdonképpen az egész eddigi életünket, világképünket, vagy ennek egy részét el kellett engednünk. Az önmagunkról alkotott képünkkel együtt – hiszen egyátalán nem biztos, hogy hízelgőnek találjuk azt, amit ez a krízishelyzet kihoz belőlünk. Kilátástalanság, kudarcérzés, remény, vágy kavarog bennünk, és ezek az ellentétes érzések akár nagyon erősen feszíthetnek belülről.

Ha megengedjük magunknak ezt a belső küszködést, akkor pontosan ez segíthet átjutni a túlsó partra. Hagyjuk, hogy dolgozzon bennünk ez az elővételezett gyász. Akkor karácsonykor már sokkal több terünk lesz befogadni mindazt, amit ez a mostani ünnep, ez az idei, extrém 2020-as karácsony hozhat.

Azon túl, amit a szokásaink, elvárásaink a korábbi években behatároltak. Ahogy a valóság most szétfeszíti a karácsonyról alkotott eddigi elképzeléseinket… ezáltal új teret, lehetőséget is teremt számunkra, hogy a karácsony valami több, valami más lehessen, mint eddig. Akár boldog, békés karácsony – másképp.

Fontos az is, hogy mondjuk ki azt, ami fáj, beszéljünk arról, amit elvesztünk. Hogy beszélgessünk arról a gyerekeinkkel: szomorúak vagyunk, hogy nem találkozhatunk a nagyszülőkkel, unokatestvérekkel, hogy nem utazhatunk el, hogy más lenne azért élőben együtt lenni, mint online.

De ez egyben lehetőség arra is, hogy megfogalmazzuk: miért is hiányzik? Mi olyan jó abban, amikor együtt vagyunk, mit jelent a számunkra? Vagy akár az is kimondódhat, hogy mi szokott nehéz lenni abban, amikor máskor együtt vagyunk? És hogyan lehetne ezen változtatni, amikor majd újra együtt lehetünk?

Mi újat adhat nekünk a 2020-as karácsony?

Annyira belénk épült, hogy milyen szokott lenni a karácsony, az összes apró szokással, különleges hangulatával, varázslatával, hogy könnyen bujkálhat bennünk egy „minden vagy semmi” elvárás. Meg se fogalmazva ott lehet bennünk a gondolat: ha a karácsony nem tud olyan lenni, amilyennek „lennie kellene”, amilyen egy boldog, békés karácsony lenni szokott… akkor az nem is karácsony.

De ez valójában nem igaz. És épp az újabb és újabb veszteségek, a súlyosbodó terhek segíthetnek felismerni ennek a valóságát. Lehet, hogy ez most nem olyan, nagyon nem olyan, mint máskor. De attól, hogy más – még lehet a miénk, attól még lehet karácsony. Felismerhetjük, hogy a karácsony lehet több, mint amilyen kép a fejünkben él róla.

Minden éremnek két oldala van. Sok mindent elvesztünk, de van, ami megmarad. És amit elvesztünk, annak a helye lehetőséget ad új dolgokra. Teret ad a kreativitásnak, az ”out of the box” gondolkodásnak. Érdemes megkérdeznünk magunktól: Mi az, ami igazán fontos számomra a karácsonyban? Hogyan valósulhat meg ez valamilyen formában a jelen helyzetben?

Azok helyett a szokások helyett, amik most nem tudnak megvalósulni, teremthetünk akár új tradíciókat is:

• Ha valakinek ajándékot adunk, beletehetünk egy kis kártyát, amin leírjuk, miért adózunk neki elismeréssel.
• Közösen készíthetünk karácsonyi üdvözlőlapokat személyes üzenettel, és elküldhetjük postán, ahogy régen volt szokás.
• Ajándékcsomagot küldhetünk a nagyszülőknek a gyerekek alkotásaival, leveleivel.
• Családi levelet írhatunk és küldhetünk a rokonainknak, barátainknak arról, hogyan éltük meg ezt az évet.
• Kincskereséssé változtathatjuk az otthoni ajándékozást, térképpel / ráutaló üzenetekkel.
• Minden este más gyerekünk táborozhat velünk éjjel a karácsonyfa mellett.
• Családi hálagyakorlatot folytathatunk, akár a hátralévő egy hétben is.

Miért lehet érdemes hálásnak lenni a megpróbáltatásokban?

Ezekben a hónapokban sok nehézséggel küzdünk a vírushelyzet miatt. Könnyű nekikeseredni a magas fertőzésszámok, az újabb korlátozások miatt. Most karácsony előtt éppen ezért érdemes egy kicsit megállni, és felfigyelni a jó dolgokra. Tudatosítani, mi mindenért is lehetünk hálásak.

Ha mindezt családi közös programként teszitek, akkor ez az egész család légkörére és a karácsonyi előkészületekre is jótékony hatással lesz. Nagyobb eséllyel lesz békés, boldog a karácsony. Nagyon sok kutatás tanúsítja, hogy azok, akik megélik és kifejezik a hála érzését – egészségesebbek, kevesebb fájdalmat élnek meg, jobban érzik magukat a bőrükben és boldogabban élik a mindennapjaikat.

Készítettünk ehhez egy kis segítséget – töltsd le a hálagyakorlat-sablont!

Nyomtassátok ki, vágjátok ki a kör alakú hála-feliratot és a szíveket, és töltsetek minden este pár percet családilag a hála-gyakorlattal.
Írjátok fel egy-egy szívre, ki miért hálás aznap, kötözgessétek fel egy ágra, és akasszátok fel a falra! Ahogy közeledik a karácsony, látványosan megtapasztalhatjátok majd, hogy a nehézségek ellenére mennyi jó is jelen van az életetekben. Akár még abból is születhet jó, ha idén nem találkozhatunk a nagyszülőkkel.

Milyen jót hozhat a nagyszülőkkel való távolságtartás?

Ha nem lesz közös nagycsaládi karácsonyi forgatag, ez lehetőség lehet arra, hogy telefonon, videohíváson ráérősebb, személyesebb beszélgetést folytassunk a nagyszülőkkel. Kérdezgethessük őket a gyerekkori, fiatalkori élményeikről – nemcsak a szép, hanem akár a nehéz élményeikről is.

Sok nagyszülő megélte például az 1956-os karácsonyt gyerekként. Vagy az igazán idős nagyszülők még az 1944-es karácsonyra is emlékeznek. Ezek a történelem-tépázta karácsonyok még a mostaninál is extrémebbek voltak. Kérdezzük meg, hogyan emlékeznek rá vissza? Hogyan élték végig ezeket a nehéz időket, és mi adott erőt nekik?

Azok a gyerekek, akik ismerik a családjuk történetét, jobban megélik a valahova tartozás élményét. Erősebb bennük a nehézségekkel való megküzdés képessége, a „reziliencia”, vagyis a lelki rugalmasság. A kutatások szerint jobb az önértékelésük, az iskolai teljesítményük, a szociális készségeik és kevesebb magatartásproblémájuk van.

„A felállított karácsonyfát kidobták és berendezkedtek. Mintegy 100 orosz katona aludt a házunkban. Előtte való nap öltünk disznót. A disznót és miden található ennivalót felettek. Mi felmenekültünk a kerekerdőben korábban ásott bunkerunkba, amelyben a tanya minden családjának volt egy 2×2 méteres lyuka.”

Saját édesapám történetét, amiből idéztem, jó néhányszor hallottam gyerekkoromban. És a folytatásból az is kiderült, hogyan csinálták végig, hogyan találták meg azokat a lehetőségeket, amik a szétesett világban is lehetőséget adtak a túlélésre, a talpon maradásra. A következő hetekben, hónapokban, években, évtizedekben.

A 2020-as karácsony, ha sok mindent el is vesz tőlünk a járványhelyzet, egyben új lehetőségeket is teremt. Ha megengedjük magunkban a veszteségeinkkel együtt járó gyász nehéz érzéseit, ezzel teret nyitunk magunkban valami másra. Megtapasztalhatjuk, hogy a karácsony akár több is lehet, mint amit eddig hittünk róla. 🙂

 

 

U.I.: Vár a (nem csak) lányos anyák támogató csoportja Facebookon!

Segítség , hogy  megoszthassuk, amit átélünk, és azt is, hogyan érint ez minket. Ahol együttérzést, támogatást és bátorítást találhatsz, és közösségben lehetsz hozzád hasonló szülőkkel. Ahol további írásos és hanganyagokkal segítelek az anyaság kihívásaiban.

GYERE, VÁRUNK! Csatlakozz te is a támogató Facebook-csoporthoz ITT!

 

Oszd meg a cikket egy kattintással!