Hogyan változtathatod az idei karácsonyt életre szóló erőforrássá a gyereked számára?

Aggódunk a gyerekeinkért, vajon milyen káros hatással lesz rájuk az elhúzódó járványhelyzet. Nemcsak az egészségük, nemcsak a tanulmányaik miatt aggódunk – a gyerekeink lelki egészségét is féltjük. A bezártság, a kapcsolatok beszűkülése, a vírus miatti szorongás… vajon mit okoz mindez bennük hosszú távon?

Mégis, ez az idei „kiskarácsony”, az otthonra szorultság most egyben hatalmas lehetőséget is kínál a számunkra. Felvértezhetjük őket egy olyan erőforrással, ami még a World Trade Centert megsemmisítő terrortámadás traumája után is segített a gyerekeknek könnyebben, gyorsabban regenerálódni. Nem is gondolnád, milyen egyszerű dologról van szó.

hogyan erősítheti ez a karácsony a gyerekeinket?

Miért fontos ismernünk a családunk múltját?

Egy amerikai kutatás során azt vizsgálták, mi az, ami segít összetartani a családokat. Meglepő felfedezést tettek: azoknak a gyerekeknek, akik jobban ismerik a családjukat, többet tudnak a családjuk történetéről – nagyobb volt a lelki egyensúlyuk és stabilitásuk.

A kutatók számos családban feltettek egy sor kérdést a gyerekeknek egy családi vacsora során a családjuk: szüleik, nagyszüleik történetével kapcsolatban. A beszélgetéseket felvették és kielemezték. A gyerekek családjukkal kapcsolatos tudását összevetették a pszichológiai tesztjeik eredményével. Maguk is meglepődtek az összefüggéseken.

Minél többet tudtak a gyerekek a családjuk történetéről, annál nagyobb volt az önbecsülésük, és annál inkább úgy gondolták, hogy az életüket ők irányítják, nemcsak sodródnak a történésekkel. A családjukkal kapcsolatos tudás egyértelműen jelezte, mennyire kiegyensúlyozott az érzelmi életük.

A kutatás aztán nagyon váratlanul újabb megerősítést nyert. Néhány hónappal később bekövetkezett a 2001.szeptember 11-i terrortámadás, összeomlottak az ikertornyok, ami az egész világot sokkolta. A kísérletben résztvett gyerekeket egyidejűleg ugyanaz a trauma érte.

A kutatók újra megvizsgálták a gyerekeket, és ugyanazt az eredményt találták. Azok a gyerekek, akik többet tudtak a családjukról, könnyebben vészelték át ezt a krízishelyzetet. Hamarabb helyreállt a lelki egyensúlyuk, jóval kevésbé viselte meg őket a stressz.

Mit tudtak a gyerekek a családjukról?

A kutatásban résztvevő gyerekek családjukkal kapcsolatos ismereteit a következő kérdések mentén vizsgálták:

  1. Hogyan találkoztak a szüleid?
  2. Hol nőtt fel az édesanyád?
  3. Hol nőtt fel az édesapád?
  4. Hogyan találkoztak a nagyszüleid?
  5. Hol nőttek fel a nagyszüleid?
  6. Hol házasodtak össze a szüleid?
  7. Mi történt, amikor megszülettél?
  8. Mi a neved története?
  9. Hogyan volt, amikor a testvéreid születtek?
  10. Kire hasonlítasz leginkább a családban?
  11. Kihez hasonlít leginkább a családban a viselkedésed?
  12. Milyen sérülés vagy baleset érte a szüleidet gyerekkorukban?
  13. Tudsz-e valamilyen szörnyűségről, ami előfordult a családodban?
  14. Mesélj el egy olyan eseményt, amiből a szüleid valami fontosat tanultak meg!
  15. Milyen történetet ismersz, ami valamelyik szülőddel esett meg iskoláskorában?
  16. Mit tudsz a családod hátteréről, származásáról?
  17. Hol, mit dolgoztak a szüleid fiatalabb korukban?
  18. Milyen elismerésre méltó dolgot vittek végbe a szüleid fiatalabb korukban?
  19. Hova járt édesanyád iskolába?
  20. Hova járt édesapád iskolába?

a családi gyökerek ismerete nagyon fontos

Miért és  hogyan meséljük a családi történeteket?

De vajon miért segíthet egy gyereknek túltenni magát a lehorzsolt könyökén, pláne egy terrortámadáson vagy világjárványon, ha tudja, hol nőttek fel a nagyszülei? És hogyan segítik őt ebben a családi beszélgetések a vacsoránál, amikor szó esik a családi gyökerekről?

A titok abban rejlik, mennyire érzi magát a gyerek egy nagyobb család részének, mennyire erős benne annak a tudata, hogy egy nagyobb közösséghez tartozik. És miből születik a valahova tartozás érzése és az ezzel járó érzelmi biztonság? Azokból az újra meg újra meghallgatott régi történetekből, amelyek által egy nagyobb család részének érezheti magát.

A kutatók azt is felismerték, hogy a családoknak van egy leegyszerűsítő narratívája, amelyre felfűzik a történeteket. Mi is az a narratíva? Egy olyan közös gondolkodási séma, amely értelemmel ruház fel történéseket. Időben strukturált, egymással összefüggő eseménynek sorozataként beszéli el a tapasztalatokat.

Háromféle történetmesélés

A kutatások során háromféle narratívát tudtak megkülönböztetni. Az első kettő kevésbé szerencsés, a gyereket kevéssé támogató értelmet ad a családi történeteknek. A harmadik típusú narratíva az, ami igazán támogatást nyújt a számukra.

  1. A „felemelkedő család” narratívája, ami a negatív pontból indul, és eljut a pozitívba: „Régen nagyon szegények voltunk, de aztán nagyapád megnyerte a lottó ötöst. Azóta semmi gondunk. Apád már egyetemre ment, te pedig majd…”
  2. A „lecsúszó család” narratívája, ami a pozitív pontból indul, és a negatívba tart: „Régen jól éltünk. De aztán jöttek a kommunisták, elvették a földet, a házat, a rendszerváltáskor is kisemmiztek, soha nem jutunk semmire.”
  3. Az „oszcilláló” narratíva, amelyben történnek rossz dolgok, de aztán jók is. Ez az, ami leginkább hiteles (és talán a népmesékkel állíthatjuk párhuzamba): „Az oroszok kizavartak a házból, de már korábban ástunk egy bunkert az erdőben, ahol meg tudtuk húzni magunkat. Nagyapádat a származása miatt nem vették fel egyetemre, de aztán munka mellett esti tagozaton mégis szerzett diplomát, és megbecsült szakember lett.”

Ha tudjuk ilyen szemmel nézni a családunk történetét, a saját életünk történetét – ezzel nagyon fontos útravalót adunk a gyerekeinknek. Arról kapnak mintát, hogy igen, az életben vannak nehéz dolgok is, de ezeken is túl lehet jutni, akár még pozitívba is fordítani. És ezeket a mintákat alkalmazzák majd a saját életük kihívásaiban is.

Hogyan fordíthatjuk pozitívba a sok otthonlétet?

A mostani karácsonyban, téli szünetben sokkal inkább otthonra szorulunk, mint más években. Lehet, hogy be se merjük vallani magunknak, hogy lehet: inkább egy kis gyerekmentes időre vágynánk. Ott bujkálhat bennünk a tanácstalanság, ha az egész évi összezártság után még ilyen sok időt töltünk együtt, mit is kezdjünk egymással?

Kihasználhatjuk ezt az időt arra, hogy sokkal többet beszélgessünk a gyerekeinkkel. Meséljünk nekik sok-sok történetet a családunkról. A saját életünkből, gyerekkorunkból, a szüleinkről, nagyszüleinkről. A nehézségekről, a megpróbáltatásokról, a sikerekről, örömökről, a megküzdött kihívásokról.

fontosak a régi családi történetek

Akár elkezdhetünk egy nagy csomagolópapírra megalkotni egy családfát. Felrajzolni, összegyűjteni a felmenők nevét, születési-halálozási évét.  És hogy még gazdagabb képünk legyen róluk: felhívhatjuk a nagyszülőket. Videochaten vagy akár kihangosított telefonon kifaggathatjuk őket régi történetekről, a gyerekkorukról, az ő szüleikről, nagyszüleikről.

A vicces, vidám történetekről – de a nehézségekről is. Sok nagyszülő megélte gyerekkorában például az 1956-os karácsonyt. Az igazán idős nagyszülők lehet, hogy még az 1944-es karácsonyra is emlékeznek. Ezek a „történelmi” karácsonyok még a mostaninál is extrémebbek voltak. Kérdezzük meg, hogyan emlékeznek rá vissza? Hogyan élték végig ezeket a nehéz időket, és mi adott erőt nekik?

Több generációt is segítünk ezzel

Ahogy láttuk, ezzel biztos alapot építünk a gyerekeink lába alá. Hogy könnyebben vészeljék át az élet krízishelyzeteit, és könnyebben találjanak majd megoldást a saját életük kihívásaira. De a nagyszülőknek is segítünk vele. Nemcsak azzal, hogy ezekben a kapcsolat-ínséges időkben hosszan beszélgetünk velük. Az ilyen témájú beszélgetések más szempontból is sokat jelenthetnek számukra.

Az idősek egyébként is sokszor nekiállnak megírni az „emlékirataikat”: összegyűjtik az emlékeiket, a családjuk történetét. Ezzel közben összegzik, integrálják is az életüketmegtalálják az értelmet az itt töltött időben. Ha azt élik meg, hogy a gyerekeik, unokáik kíváncsiak ezekre a történetekre, ez pontosan ezt erősíti bennük. Igen, volt értelme az életüknek.

Mindezzel egyben a magunk számára is lehetőséget adunk, hogy rátekintsünk: mit is gondolunk a saját életünkről? Hogyan ágyazódik bele a mi történetünk a családunk történetébe? Milyen üzeneteket szívtunk magunkba, hogyan öltött ez alakot az életünkben, mit változtattunk rajta, mi az, amit továbbadunk?

fontos a családi összetartozás

Lehet, hogy ez az idei karácsony nagyon más, mint amire vágynánk. Erre az év általában is ez volt a jellemző: nem azt kaptuk, amire vágytunk. De ez egyben lehetőség is arra, hogy megbecsüljük és megosszuk egymással, amink van. Például a családi történeteinket, amelyekkel felvértezhetjük a gyerekinket az életük kihívásaira.

 

 

U.I.: Vár a (nem csak) lányos anyák támogató csoportja Facebookon!

Segítség , hogy  megoszthassuk, amit átélünk, és azt is, hogyan érint ez minket. Ahol együttérzést, támogatást és bátorítást találhatsz, és közösségben lehetsz hozzád hasonló szülőkkel. Ahol további írásos és hanganyagokkal segítelek az anyaság kihívásaiban.

A csoport mentálhigiénés segítséget jelent, hogy meg tudjuk őrizni lelki egészségünket, és a gyerekeinkét is. Összefogva, egymást támogatva: EGYÜTT KÖNNYEBB!

GYERE, VÁRUNK! Csatlakozz te is a támogató Facebook-csoporthoz ITT!

együtt könnyebb az otthontanulás is

Oszd meg a cikket egy kattintással!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük