Az utóbbi hónapokban a koronavírus témája uralta a világot. Az volt az elsődleges, hogy megtaláljuk a helyünket az új helyzetben, kialakítsunk otthon egy többé-kevésbé működő rendszert, testileg-lelkileg túléljük a járványt és a korlátozásokat. Háttérbe szorult, hogy azzal foglalkozzunk: hogyan tudjuk védeni a gyerekeinket a pornótól? Pedig ez a kérdés talán még aktuálisabb. mint valaha.
Lassan két hónapja otthon vagyunk. Gyűrjük a karantént, mi is, és a kamasz gyerekeink is. Annyi mindent vesztettünk el és vesztünk el ezekben a hetekben, a kereteket, a biztonságot, a valós kapcsolatokat, a terveinket, vágyain. Ha érettségizik, vagy iskolaváltás előtt áll valamelyik gyerekünk, akkor ő különösen érintett. Hogyan segítsük úgy, hogy közben bátorságot és reményt is tudjunk adni? (tovább…)
Van, hogy állandó készenléti állapotban töltöd a napot, mert attól tartasz, hogy nemsokára megint egymás torkának esnek a gyerekeid? Hogy néha vágni lehet köztük a feszültséget, és alig bírod idegekkel? Nem vagy ezzel egyedül. Sok szülőnek kezd már egyre jobban elege lenni az egész karanténból, a gyerekek közti feszültségből – pedig hol van még a vége? És mit tudunk tenni, hogy békésebb legyen így együtt az élet? (tovább…)
Sokfelé osztottak meg hasznos linkeket, ingyenesen elérhetővé tett tartalmakat a neten. Összegyűjtöttem, amivel találkoztam. Tematikus elrendezésben keresgélhetsz köztük, a játékokon, foglalkoztatóktól kezdve a spiritualitáson és a nyelvtanuláson keresztül a kultúráig és az otthontanulásig! Folyamatosan frissíteni fogom. (tovább…)
Lehet, hogy már egy hét után úgy érzed, megőrülsz egy kicsit. Vagy nagyon. Ahogy próbálsz eligazodni a különböző Google-Tantermekben vagy egyéb alkalmazásokban, polihisztorként segíteni a 10 percenként odahozott irodalmi / történelmi /matamatikai feladatokban, beosztani az egy szem laptopot, egyidőben lefoglalni és féken tartani a legkisebb(ek)et, aki(k) kezd(enek) kiborulni, mert senki nem ér rá foglalkozni velük… miközben nyugalom kellene a tanuláshoz, apa otthon-dolgozásához, netán a tiedhez is. (tovább…)
Vannak, akiknek könnyebben megy ez a helyzet: önállóbbak a gyerekeik, nincs nagyon szükségük segítségre, és megvan otthon a szükséges informatikai felszereltség. Még így se könnyű az átállás. És van, aki úgy érzi, örül, ha túléli, hogy mindegyik gyerekének más online megoldást ad az iskola, amin ki kéne igazodni, mindezt egy laptopon… közben az óvodás figyelmét lekötni, ráadásul apuka is homeofficolni szeretne, esetleg ő maga is.
Sokan vártuk, hogy végre bezárják az iskolákat, és vannak sokan, akik ennek nem örülnek, mert nagyon nehéz helyzetbe hozza őket. Akár így, akár úgy vagyunk vele, jön a „digitális munkarend” és a „home office”, és ez fenekestől felforgatja az életünket. Sok a kérdőjel bennünk azon túl is, hogy még nem lehet látni, mi is lesz pontosan. Hogyan éljünk együtt ezzel az új helyzettel, és mit tehetünk, hogy ne csak túléljük, hanem a lehető legjobban jöjjünk ki belőle?
Napokig hosszan tipródtam. De végül megtettem.
Megmondtam a 90 felé járó szüleimnek, hogy a következő hetekben nem fogják látni az unokáikat. Meg engem se, csak ha baj van.
Mintha egy darabot téptek volna ki belőlem, annyira fájt. És azóta is velem van a szorongató kérdés: jól tettem? Ha nem láthatnak minket hetekig, netán hónapokig – meddig lesz kedvük élni?
De azt gondolom, ez volt a helyes döntés. (tovább…)
A gyerekeink jó eséllyel már hallottak a koronavírusról az iskolában, a szociális médiában, a TV-ben vagy a felnőttek beszélgetését elcsípve. A játszótéren is téma már néha a gyerekek között az új betegség, az iskolások pedig az egymás között megosztott netes rémhírekkel riogatják a társaikat.
Ahogy már Magyarországon is megjelent a fertőzés, egyre fontosabb, hogy beszélgessünk róla a gyerekeinkkel. Nem tudjuk ugyan megóvni őket a felnőtt világ aggodalmaitól, de segíthetünk nekik helyén kezelni a tényeket és csökkenteni a szorongásaikat. Hogyan is tegyük mindezt? (tovább…)
