7 dolog, amire kétségbeesetten vágynak a kamaszok, hogy megértsük

„Minden nap egy börtön, az átalakuló testemnek kiszolgáltatva, ugyanazt csinálva újra meg újra. Az egész életem olyan dolgokkal telik, amik meg kell csinálnom, nem olyanokkal, amit szeretnék csinálni. Dolgozatok, röpik, felelések, beadandók, házik, projektek… és az egész napot olyanokkal töltöm együtt, akikkel együtt kell lennem: kamaszokkal, akik ugyanolyan zűrzavarosak, mint én.”

Ezt a cikket nem én írtam, hanem egy amerikai pszichológus (forrásmegjelölés  a végén). De azt gondoltam,  másnak is olvasnia kell – ezért lefordítottam.

depressziós kamasz

„Sokszor megbántanak a suliban – a tanárok is, de főleg a többi gyerek. Nem mesélem el neked, mert szégyellem, hogy fáj. Nem akarom, hogy tudd, mennyire sebzett vagyok állandó jelleggel.”

„Az egész életem „nem akarom”-okból áll. Nem akarok felkelni. Nem akarok lefeküdni. Nem akarok iskolába menni. Nem akarok… Nem akarok… Nem akarok.”

„Egy dolgot se tudok mondani, amit csinálni akarok – kivéve aludni. Csak amikor alszom, akkor nem stresszelek, csak akkor nem aggódok, csak akkor nem vagyok kiakadva.”

„Néha bezárkózom a szobába, és egyfolytában Netflixet, Youtube-ot vagy hülye videókat nézek újra meg újra, mert nem bírok együtt lenni a saját gondolataimmal. Eltávolítom magamat magamtól. Nagyon őrülten hangzik?”

„És igen, tudom, hogy komplett káosz a szobám. Szeretem, hogy ilyen: pont úgy néz ki, ahogy belül érzek. És légyszi ne kérdezd, hogy mi a baj, mert nem tudom. Nem tudom, honnan jönnek ezek a zavaros érzések bennem.”

„Tudom, hogy nagyon dühös vagy rám. Nem hibáztatlak érte. Hozzád se szólok. Néha meg olyan undok dolgokat mondok – szörnyű dolgokat. Téged hibáztatlak, meg szidlak és ellöklek. Néha el is török dolgokat, mert úgy érzem, én is törött vagyok belül.”

„Nem volt mindig így. Ha az alsós fotóimat nézegetem, egy olyan kisgyereket látok, aki mindig boldog volt. Egy gyereket, aki szeretett táncolni és énekelni, szeretett bolondozni, nem törődött vele, mit gondolnak mások.”

„Úgy érzem, hogy ez a kisgyerek meghalt.”

„Mondok most valamit, amit nehéz kimondani. Kérlek, hallgasd meg. Komolyan gondolom: Ne add fel velem kapcsolatban. Ne gyűlölj vissza. Szükségem van rá, hogy erősebb legyél nálam. Szükségem van rá, hogy a szülőm legyél, még akkor is, ha azt mondom, nem kérek belőle. Szükségem van rá, hogy türelmesebb légy nálam, megértőbb, elfogadóbb. Még akkor is, amikor ordítok veled, amikor azt mondom, hogy utállak – akkor is szükségem van rá, hogy szeress.”

„Ha el tudnám mondani neked, hogyan segíthetsz, ezt mondanám:”

a kamaszok segítségre vágynak

 Adj teret

Ne gyere be a szobámba, ne szoríts sarokba, ne követelőzz. Nincsenek válaszaim. Amikor nyomulsz, vagy kiabálsz velem, még rosszabbul érzem magam. Szükségem van rá, hogy egyedül legyek. Szükségem van rá, hogy legyen terem.

 Ne kiabálj velem

Olyan nagy néha a zaj a fejemben, hogy alig hallom a saját gondolataimat. Nem tudom elviselni. Amikor kiabálsz, még rosszabbul érzem magam. Úgy érzem, nem szeretnek. Úgy érzem, én vagyok életed legnagyobb csalódása.

 Vedd el a kütyüimet

Nem tudom letenni a telefonomat. Próbálom, de nem tudom. Tudom, hogy elviszi az egész időmet, de nem tehetek róla: nem tudom nem állandóan csekkolni. Szükségem van a segítségedre. Szükségem van rá, hogy határokat húzz a kütyükkel kapcsolatban. Kérlek. Küzdeni fogok ellene, de erre van szükségem. Ne akard megmagyarázni. Csak tedd meg.

 Vigyél el egy csöndes helyre

Azt mondom, nem akarok semmit együtt csinálni veled. De ha elvinnél valami csöndes helyre, ahol együtt sétálhatunk és nem veszekedünk, ahol érezhetem a napot és hallgathatom a szelet a fák lombjai között, ahol szabadon lélegezhetek és elfeledkezhetek mindenről, ami nyomaszt – azt hiszem, ez jólesne. Még ha nem is beszélgetnénk, úgy érezném, hogy törődsz velem.

 Ne kényeztess el

Ne adj meg nekem mindent, amit akarok. Minél több mindennel elhalmozol, annál inkább elutasítalak. Ki akarom érdemelni a dolgokat. Ez segít, hogy felnőttnek érezzem magam. Meg akarom tanulni, hogyan tegyek félre pénzt, hogyan költsek, hogyan adjak belőle másnak. És soha nem fogom ezt megtanulni, ha mindig megkapok mindent. Gyűlölöm, hogy függök tőled. Kérlek, segíts, hogy önállóvá tudjak válni.

 Keress nekem valakit, akivel beszélgethetek

Szükségem van arra, hogy felnézzek valakire, aki nem te vagy. Szükségem van arra, hogy csodáljak egy felnőttet, és olyan akarjak lenni, mint ő, olyasvalakire, aki hisz bennem, motivál és megért. Lehet ez mentor, tanácsadó, terapeuta…bárki, aki reményt tud adni nekem, amikor olyan kevéssé hiszek magamban.

 Mondd el, hogy szeretsz

Úgy teszek, mintha nem érdekelne. De tényleg szükségem van rá, hogy halljam tőled ezeket a szavakat: „szeretlek”. Mert most én magam nem szeretem magamat. Még ha pokollá is teszem épp az életedet, szükségem van arra, hogy szeretve érezzem magam. Főleg arra, hogy te szeress.

’Azt hiszem, ennyi. Tudom, hogy nagyon nehéz szülőnek lenni. Néha valószínűleg még azon is elgondolkozol, hogy miért vállaltál be. De idővel jobban leszek. Ígérem. Idősebb leszek és megint jól fogjuk érezni magunkat együtt. Addig is, tudd, hogy értékellek.”

„Lehet, hogy nem mondom túl gyakran, de most is szeretlek.”

fontos minőségi idő a kamasszal

 

A cikk eredetije: Sean Grover: 7 Things Teenagers Desperately Need Adults to Understand . (Psychology Today, January 2018)

Oszd meg a cikket egy kattintással!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Minden jog fenntartva! © Copyright 2020 Anya-lánya honlap | Kapcsolat: csilla@anya-lanya.hu / +36304575352