Hogyan beszélj a terrortámadásról a gyerekeddel?

Amikor valami szörnyűség történik a világban, olyan szívesen megvédenénk a gyerekünket, hogy még csak ne is halljon róla. Hogy békében, zavartalanul, szorongások nélkül élhesse a mindennapjait. Hogy ne kelljen szembesülnie azzal, milyen kegyetlen terrortámadás történt. Nemcsak Franciaországban (ami még viszonylag messzebb van), hanem Bécsben is – ami már itt van a szomszédban.

egy terrortámadásról hallani sokkoló a gyereknek

Tipródunk, hogy beszéljünk-e róla, hogyan tegyük ezt vagy inkább el se mondjuk. Próbáljam megvédeni a hírektől? Kapcsoljam ki otthon a tévét? Traumatizálhatják a képernyőn látottak? Meséljek el mindent részletesen? Nem csoda, hogy nehézkesek vagyunk – olyan sokkoló dolgot kellene elmagyaráznunk neki, amit mi sem nagyon bírunk felfogni.

Hogyan beszélj a gyerekeddel?

Szeretnénk megóvni a gyerekünket a világnak ettől az ijesztő oldalától – mégis, nagyon könnyen megtudhatja, mi történt. Minél nagyobb, annál hamarabb. Még az óvodásunk is hallhat róla az oviban. Akár az ovistársától, aki meglátta a tévében a hírekben vagy a nagyobb tesójától hallotta.

De ha nem hallja tényszerűen, rajtunk keresztül akkor is eléri, hogy valami baj van. Érzékeli a szorongásunkat, a feszültségünket, az idegességünket. Észreveszi, hogy hirtelen abbahagyjuk a beszélgetést, amikor meglátjuk őt.

És az, hogy ha van valami nagy, ijesztő és alaktalan dolog, amiről nem lehet beszélni, amiről nem mondanak semmit, esetleg még azt is tudni, hogy csak úgy lelőnek embereket az utcán – ez aztán tényleg nagyon rémisztő lehet egy gyerek számára.

Pont azzal segítheted, ha beszélsz róla

A legszerencsésebb az, ha lehetőség szerint először tőled hall róla. Akkor az életkorának megfelelően tudsz vele beszélgetni erről a súlyos kérdésről. Érzelmi támogatást tudsz nyújtani neki. És átfordíthatod ezt a krízishelyzetet egy különleges tanulási lehetőséggé.

A gyerekünknek nagyon fontos útravalót adunk, amikor arra tanítjuk, hogyan lehet nehéz, ijesztő helyzetekkel megküzdeni. A világról alkotott képét is formáljuk ezzel: hatással lehet arra, ami történik vele – nem pedig teljesen kiszolgáltatottan dobálják-e az életben nála nagyobb erők.

A világban nemcsak jó dolgok vannak. Vele is fognak történni rossz dolgok, meg fog élni nehéz élethelyzeteket. Találkozni fog a halállal. Ez az élet része. Most pedig lehetősége van azt tanulni, azt gyakorolni, hogy a nehéz dolgokkal is szembe lehet nézni, meg lehet küzdeni. Ez egy nagyon fontos életkészség.

fontos készség megtanulni megküzdeni a nehézségekkel

Ha a gyerekedet nagyon megviselik a történtek

A legtöbb gyerek (és felnőtt) előbb-utóbb megbirkózik ezzel a helyzettel, sikeresen feldolgozza ezt a sokkoló élményt. Mégis, előfordulhat, hogy a gyerekedet nagyon megviseli a találkozás a világ brutális oldalával.

Akár komolyabban elkezdhet szorongani. Vagy esetleg egy kisebb gyereket traumatizálhatnak a tévében látott ijesztő képsorok, amik benneragadnak a tudatában. Ha esetleg azt látod, hogy:

  • nagyon szorongós lett,
  • folyton beléd kapaszkodik,
  • esetleg bepisil,
  • folyton a történteket emlegeti,
  • nehezen koncentrál
  • állandóan irritált,
  • újra meg újra fejfájásra, hasfájásra panaszkodik

– akkor ezek a tünetekek arra utalhatnak, hogy érdemes szakember segítségét kérni.

Hogyan beszélj vele életkorának megfelelően

Óvodáskor

Legjobb, ha megkérdezed, hallotta-e, mi történt, aggasztja-e bármi. Egy óvodás gyereked számára még nem válik szét a valóság és a fantázia. Ha információfoszlányokat hallott, azokat a fantáziájával fogja kiegészíteni. Ezért fontos, hogy tőled tudja meg, mi történt.

Érdemes viszont lekapcsolni a tévében a híreket. Egy kisebb gyerek számára az elkapott képek, filmrészletek nagyon ijesztőek lehetnek. Nem állnak össze, értelmezhetetlenek – viszont beleéghetnek a fejébe. Ráadásul könnyen azt hiheti az újra meg újra hallott hírek nyomán, hogy minden alkalommal még egy hasonló szörnyűség történt.

Egyszerű mondatokat használj. Egy óvodásnak jó emberek és rossz emberek vannak, nincs átmenet. „Egy szomorú dolog történt. Rossz emberek nagyon mérgesek voltak, és ezért bántottak másokat. Pedig sose helyes bántani magunkat vagy másoka azért, mert dühösek vagyunk.”

Nyomatékosan hangsúlyozd, hogy a családotok biztonságban van. Őt elsősorban a saját biztonsága foglalkoztatja, és a te elvesztésed a legfenyegetőbb a számára. Éppen ezért mondd el neki, hogy a jó emberek gondoskodnak azokról, akit baj ért, és mindent megtesznek, hogy az emberek biztonságban legyenek.

Egy ilyen kicsi gyerek számára te jelented a legnagyobb biztonságot. Ha összebújsz vele, ha megöleled, ha valami vidám dolgot csináltok együtt. Ha megélheti, hogy te ott vagy a számára. Ha az élet a családotokban a maga megszokott rendjében halad tovább.

az óvodás gyerekednek te jelented a biztonságot

Iskoláskor

Itt is fontos, hogy a gyereked tudásából indulj ki. „Nem tudom, hallottad-e, hogy valami rossz dolog történt Bécsben. Elmesélnéd, mit tudsz róla?” Aztán pedig hagyd, hogy az ő kérdései, érzelmei irányítsák a beszélgetést.

Egy alsós gyerek, miközben arról kérdez, hogy mi történt, valójában azt szeretné megérteni, hogy milyen hatással van mindez az ő életére. Megtörténhet ez vele? Megtörténhet ez a szeretteivel? Nyugodtan ki lehet menni az utcára? Ezek azok, amik igazán foglalkoztatják.

Ha például megkérdezi, hogy „Miért gyűlölnek minket a terroristák?”, emögött ott lehet az a félelem, hogy őt magát gyűlölik. Nyugtasd meg, hogy „Nem gyűlölhetnek minket, még csak nem is ismernek.” Így kevésbé fogja azt képzelni, hogy vérszomjas banditák rá vadásznak, és bemásznak hozzá éjjel az ablakon.

Ne próbáld leszerelni azzal, hogy „Ugyan már, ne aggódj” vagy „Ne gondolj ilyen butaságot”. Ez könnyen szégyenérzetet kelthet benne, és ezért inkább elrejti előled az érzéseit – amik belül viszont tovább őrlik. Inkább ismerd el az érzéseit: „Megértem, hogy félsz. Ez az egész egy nagyon ijesztő dolog.”

A szorongás abból is fakad, hogy azonosul az áldozatokkal. Ezért fontos megnyugtatnod: „Ilyen nagyon ritkán történik. Ez egy másik országban történt. Ilyenkor a rendőrség mindent megtesz, hogy ez ne fordulhasson elő megint. Kinyomozzák, hogyan történt, milyen emberek tették, és ezeket az információkat felhasználják, hogy mindenki biztonságban legyen.”

Mindannyian mások vagyunk, és másképp reagálunk nehéz helyzetekre. Lehet, hogy a gyereked könnyebben veszi az egészet, lehet, hogy sok szorongást keltenek benne a történtek. Akármit érez, az rendben van, azt szabad éreznie. Ha érzi, hogy elfogadod, ez maga erősíti a biztonságérzetét.

Kamaszkor

A kiskamaszod, kamaszod jó eséllyel már hallott a történtekről az iskolában vagy a közösségi médiában. Nem tudhatod, mennyit hallott róla, és hogyan áll ez össze a fejében, milyen aggodalmak vannak benne. Ha előhozod a témát, mindez kiderülhet a kérdéseiből, megjegyzéseiből.

Kamaszkorban azok az agyterületek, amelyek a tudatos gondolkodásért, az önuralomért és józan ítélőképességért felelősek, még nem működnek úgy, mint egy felnőttnél. Viszont az érzelmeiket általában azonnal, szűrés nélkül és sokkal erőteljesebben megélik. Lehet, hogy most is így lesz, és a kamasz gyereked sokkal nagyobb félelmet, szomorúságot vagy dühöt mutathat, mint ami szerinted reális lenne.

Vagy éppen nem mutat érzelmi reakciót. Lehet, hogy sokkolja a dolog, és még nem tud kapcsolódni a saját érzéseihez. Vagy éppen mélyen megrázhatja, lebéníthatja, hogy szembesül vele: ő is halandó. A kamaszok ugyanis legyőzhetetlennek, sebezhetetlennek hiszik magukat – ez ennek az életszakasznak a jellemzője.

Ez mind rendben van. Akármit is gondol a dologról, akármilyen érzések vannak benne. Mondd el neki, hogy egy ilyen esemény mindenkit nagyon felkavar, és nagyon különböző reakciót válthat ki bennünk. Ugyanakkor fontos, hogy tisztázd az esetleges félreértéseit, vagy pontatlan információit, és reális.képet adj a történtekről.

Egy ilyen beszélgetés arra is lehetőség, hogy kifejeződhessen a kialakulóban lévő erkölcsi érzéke, igazságérzete, vagy a politikához való viszonya. Hallgasd meg, akármilyen szenvedélyesen is fejezné ki a véleményét vagy az érzéseit. Ha első reakciód a rendreutasítás, akkor rögtön le fogja zárni a beszélgetést.

Viszont ha meghallgatod, akkor a te véleményedet is oda tudod tenni mindamellé, ami a benne kavarog. Ha más véleményen vagy, és ezt az övé iránti tisztelettel fogalmazod meg, abban is segítheted, hogy reálisabb, kritikus képet tudjon alkotni arról, ami a médiából ráömlik.

beszélgess a gyerekeddel a terrortámadásról

Neked is dolgod van a helyzettel

Nekünk, felnőtteknek is komoly kihívás feldolgozni egy terrortámadás tényét. Pláne, ha ilyen közel van, mint Bécs, nem pedig a világ másik felében. Így sokkal jobban ott van bennünk is a fenyegetettség érzése, könnyebben megjelenik a szorongás. Akár egész lényünket érintő, egzisztenciális szorongások.

Olyan alapkérdések, olyan alapszorongások, amelyek elválaszthatatlanul hozzátartoznak a létezésünkhöz. Amiket a mindennapokban gondosan elkerülünk, jól elkerítve tartunk a lelkünk mélyén. Egy ilyen határhelyzetben viszont, ha őszinték vagyunk magunkhoz, találkozunk velünk.

Szorongás a haláltól

Még el se múlt halottak napja, máris erőszakos halált halt a közelünkben teljesen váratlanul több ember. És ott van bennünk, akár megfogalmazatlanul a félelem, hogy ez velünk is megtörténhet. Nemcsak az erőszak – hanem maga a halál. Mint amikor a közvetlen környezetünkben hal meg valaki, és szembesülünk a halandóságunkkal.

Szorongás az elszigeteltségtől

Amikor közel engedjük magukhoz a saját halálunk lehetőségét, ez óhatatlanul hozza magával a magánytól való félelmünket. Mert a halálban egyedül vagyunk, ezt a kaput egyedül lépjük át. Még akkor is, ha vannak körülöttünk – nemhogy egy terrortámadásnál.

Szorongás a jelentésnélküliségtől

A szívünk mélyén érthetetlen: hogyan vetemedhet valaki ilyenre? Hogyan lehet a célja ártatlan emberek meggyilkolása? A tapasztalat, hogy ez megtörténik, elkezdi szaggatni azt a magunk köré szőtt, biztonságos hálót, hogy a világban van valamiféle rend és értelem. És mivel arra vágyunk, hogy az életünknek értelme legyen, ez szorongató élmény.

Szorongás a szabadságtól

A kultúránkban a személyes szabadság nagyon fontos érték. De a szabadság azt is jelenti, hogy mindenki maga felelős a saját döntéseiért és választásaiért. Van, aki úgy dönt, hogy másokat meggyilkol. És megjelenhet bennünk a kérdés: lehet, hogy nekem is van egy olyan részem, aki képes lenne erre?

a sötétben látszanak a csillagok

 

Nem úszhatjuk meg, hogy szembenézzünk ezekkel a kérdésekkel – a járványhelyzet már amúgy is feszegette őket. Ha megtesszük, kevesebb hatalmuk lesz rajtunk, és nagyobb békességre találhatunk.

Igen, meg fogunk halni, és egyedül kell átmenni ezen a kapun. A halál az élet része – és ettől lesz olyan értékes az élet. Ezért irigykednek a Gyűrűk urá-ban a halhatatlan tündék az emberre.

És amikor emberek a gyilkolást választják, amikor túlárad a gonoszság, olyankor megmutatkozik a világban, az emberekben rejlő jó is.

Most például abban, ahogy az osztrák közösségi médiát elárasztották a felajánlások: az ott lakók ismeretlenül is éjszakai szállás kínáltak a lezárt városrészben akár hajnalig ott rekedt embereknek, akik tömegközlekedés híján aztán haza se tudtak jutni.

Vagy abban, ahogy két török, muzulmán férfi életét kockáztatva megmentett egy idős hölgyet és egy sebesült rendőrt a terroristák elől.

Amikor a legsötétebb az éjszaka, akkor látszanak legjobban a csillagok.

 

 

https://www.psychologytoday.com/us/blog/what-mentally-strong-people-dont-do/201711/how-talk-kids-about-terrorism

Hivatkozások:
Amy Morin: How to Talk to Kids About Terrorism. Psychology Today 11.2017.
https://www.parents.com/parenting/better-parenting/advice/how-to-talk-to-kids-about-terrorism/
Irvin D. Yalom: Egzisztenciális pszichoterápia . Park Könyvkiadó, Budapest 2017.

 

U.I.: Vár a (nem csak) lányos anyák támogató csoportja Facebookon!

Segítség , hogy  megoszthassuk, amit átélünk, és azt is, hogyan érint ez minket. Ahol együttérzést, támogatást és bátorítást találhatsz, és közösségben lehetsz hozzád hasonló szülőkkel. Ahol további írásos és hanganyagokkal segítelek az anyaság kihívásaiban.

A csoport mentálhigiénés segítséget jelent, hogy meg tudjuk őrizni lelki egészségünket, és a gyerekeinkét is. Összefogva, egymást támogatva: EGYÜTT KÖNNYEBB!

GYERE, VÁRUNK! Csatlakozz te is a támogató Facebook-csoporthoz ITT!

együtt könnyebb az otthontanulás is

 

Oszd meg a cikket egy kattintással!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük